Noam Chomsky hét brilliáns gondolata az amerikai birodalomról

Noam Chomsky egy sor kérdéskör szakértője, köztük a nyelvtudományé, a propagandáé, sokat tud arról, hogy hogyan működik gazdaságunk, s a sor folytatható. Van azonban egy szakterület, ahol nagy tudása és bölcsessége különösen "tetten érhető": ez az amerikai impérium struktúrájáról és működéséről szóló elméletek és ténymegállapítások területe.

Chomsky az 1960-as évek óta ír erről a témáról. Összegyűjtöttem hét, az amerikai birodalom vétkeiről, durvaságba átcsapó "keménykedéseiről", súlyos baklövéseiről és ellentmondásairól vallott véleményét. Ezeket Chomsky személyes, valamint tisztelőnek gyűjteményes szájtjáról válogattam.


1.(2007. elején) irdatlan mennyiségű cikk és kommentár jelent meg első oldalas főcímmel arról, hogy "Kína fejleszti katonai ütőerejét". A Pentagon tényként közölte, hogy Kína megnövelte csapásmérő potenciálját, már 400 olyan rakétával rendelkezik, ami nukleáris robbanófejjel is felszerelhető. A bejelentés után vita bontakozott ki: ez vajon annak bizonyítéka e, hogy Kína le akarja igázni az egész világot, egyáltalán valóságosak e a Pentagon számai, s egyáltalán mi a fene ez az egész. Ide kívánkozik egy aprócska megjegyzés. Hány nukleáris támadóeszköz áll hadrendben az USA-ban? Saját bevallásunk szerint 10.000. Kínának pedig -ha egyáltalán hinni lehet "héjáinknak"- 400. Mindez természetesen azt bizonyítja, hogy Kína meg akarja hódítani a világot. A külföldi sajtó reagálását figyelve kiderül, hogy a kínaiak elsősorban nem az USA végtelenül agresszív politikája miatt növelték csapásmérő erejüket. A fő ok az, hogy az Egyesült Államok rendkívül megnövelte rakétáinak célzási pontosságát (a célpont körüli néhány méteres sugarú kör a becsapódás helye...a ford), így halálos biztonsággal megsemmisíthet egy bárhol elhelyezkedő rakétabázist, s ez érvényes a mobil indítóállásokra is. Ennek ismeretében ki is akarja meghódítani a világot? Magától értetődik, hogy a kínaiak. Hiszen mióta az eszünket tudjuk, a világ hozzánk tartozik, azok a sárgák meg esetleg megkérdőjelezhetik ezt az axiómát. Tetszés szerinti téma előráncigálható: csupán annak mantrázása, hogy "a világ hozzánk tartozik", szerintünk teljes mértékben kielégítő magyarázat bármire, amit a világban vagy a világgal teszünk.

2.Megállíthatjuk e a világűr militarizálását? Itthon sokan azt mondják, hogy igen. Az igenlés oka az, hogy bár egyre fogyó előnnyel, de gyakorlatilag csak az USA rendelkezik a kozmosz felfegyverzéséhez szükséges technológiával. Az egész világ ellenzi az űrfegyverkezést, elsősorban azért, mert félnek. Az USA  a világ vezető hatalma. Mivel más államok még csak nem is álmodozhatnak arról, hogy dominánsak lehetnek és uralhatják a világot, ez azt jelenti, hogy alaposan lemaradtak tőlünk. Kétségtelen, hogy erre reagálni fognak, vagy máris reagálnak. Jelenleg elsőrendű érdekük az űrfegyverkezési verseny tiltása, leállítása. Van néhány nemzetközi egyezmény is ennek tiltására, ezeket az egész világ, köztük az Egyesült Államok is aláírta. Az első - "Egyezmény a kozmoszról" - 1967-ben született. Ez megtiltotta, hogy fegyvereket telepítsenek a világűrbe. Ezt kivételnélkül minden ENSZ tagállam ratifikálta. Az egyezmény betartásának ellenőrzése folyamatos és mindenki számára elfogadhatóan hatékony volt. A kétpólusú világ felbomlása óta az USA nem tűri, hogy bármiben is korlátozzák. 1999-ben az ENSZ Közgyűlése megvitatta ezt a kérdést, ennek végén született egy határozat. A határozatot 163 ország "igenjével", 0 nemmel és 2 tartózkodással elfogadták. A két tartózkodó állam: az Amerikai Egyesült Államok és Izrael.

3. A globalizáció nem más, mint a befolyásos nyugati hatalmak - élükön az USA-val - közös tevékenységének csúcseredménye. Kereskedelmi, pénzügyi és egyéb egyezményeket nyomnak le a világ népeinek torkán annak érdekében, hogy korporációik és kőgazdag moguljai könnyebben uralkodjanak más országok gazdasága felett úgy, hogy a nemzetköziség álarca mögé bújva semmiért semmiféle felelősséget nem vállalnak az adott ország gazdaságában történtekért.

4. Az USA mind a mai napig az indián népirtás áldozatairól nevezi el harci helikoptereit. Ezt természetesnek vesszük, a szempillája sem rezdül ettől senkinek sem. Van "Fekete karvaly". Van még "Apacs" és "Komancs" is. Szerintem igen felháborodnánk azon, ha a német légierő helikopterei a "Zsidó" vagy a "Cigány" nevet viselnék.

5. Ha valami megengedhető (nem megengedhető) számunkra, ugyanez érvényes mindenki másra is: ha valami megengedhető nekünk, az megengedhető másnak is. Ami nem megengedhető számunkra, az tilos másnak is. Ebből levonható egy általános következtetés: ha Kuba, Nicaragua és mindenki más számára nem megengedhető dolog Washington vagy New-York bombázása, akkor Rumsfeldnek (Bush hadügyminisztere) sem szabad pl. Afganisztánt bombáznia; főleg nem kitalált indokok alapján. Amennyiben bombáztat, háborús bűntettért bíróság elé kellene állítani.

6.Tételezzük fel, hogy mondjuk Kína létrehozott Kolumbiában egy katonai bázist. Majd innen egy idő múlva vegyi fegyverekkel elkezdi megsemmisíteni Kentucky és Észak-Karolina dohányültetvényeit azzal az indokkal, hogy az itt termelt dohány kínaiak tízmillióinak egészségét és életét veszélyezteti. (Ezt Chomsky annak kapcsán írta, hogy az USA sokszor az illetékes ország megkérdezése nélkül repülőgépről irtja a Közép- és Dél-Amerika területén felfedezett kokaültetvényeket.)

7. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az Államokat nyugtalanítja Irán tevékenysége és befolyása. Az iráni-iraki háború utolsó etapjában ezért kezdte igen aktívan támogatni Irakot, ez döntően befolyásolta a háború végkimenetelét. Ezért kapta Szaddam a háború után továbbra is a támogatást egészen 1990. augusztusáig, amikor is egy váratlan és utólag igen meggondolatlannak bizonyult lépéssel lerohanta Kuwaitot, s ezzel halomra döntötte az USA összes, a térségre vonatkozó elképzelését. Az USA félelme az iráni befolyástól abban is megnyilvánult, hogy Szaddam csínytevése az Öböl-háború után azonnal feledésbe merült, amikor 1991. márciusában Dél-Irakban  drasztikusan vérbe fojtotta a siíta felkelést. Schwarzkopf tábornok győztes csapatai lábhoz tett fegyverrel nézték, ahogy a napokkal előbb tönkrevert iraki hadsereg eltiporja a felkelést. A demokráciáról meg hasonló dolgokról szónokló tábornok megtagadta a felkelők oldalára állt iraki tiszteknek még azt a kérését is, hogy legalább a zsákmányolt iraki haditechnika egy részét adja át nekik, hadd legyen valami esélyük az abszolút fölényben levő Szaddam erők ellen.
Ennek két oka volt. Az első: az USA rettegett attól, hogy a siíta vallási irányítás alatt álló Irán befolyása megnő Irak siíta többségű lakossága felett. A második, s ez a fő ok: az USA a "stabilitást" látta veszélyeztetni a siíta felkelés esetleges sikere által. Magyarra fordítva: egy ilyen felkelés sikere nagy lendületet adott volna a valóban demokratikus tendenciáknak, ez pedig gyengítette volna a térség szépszámú diktatúráját. Ez pedig már az USA érdekeit sérti: ezeknek a diktatúráknak segítségével tartja fenn hatalmát a régió népei felett.

Laura Gottesdiener - alternet.org