És mindezt a Nobel-békedíjas Obama művelte...

Újságírónk és Teresa Spencerova szakértő az iszlámról, Ukrajnáról és Vlagyimir Putyin lelkének rejtélyes zugairól beszélget.

Az amerikaiak már hatodik hete bombázzák az Iszlám Állam állásait, de ennek semmi eredményét nem látjuk. Ukrajna kezdi elveszteni a "Nyugat kedvence" pozíciót, Porosenko elnök pedig, aki Washingtonban új fegyvereket kért, nem kapott semmit. Nálunk pedig, akárcsak korábban, olyan emberekért lelkesednek, akikért Tereza Spencerova elemző egy lyukas garast sem adna. Mihail Horodovszkij orosz oligarchára, vagy Ukrajna volt miniszterelnökére, Julia Tyimosenkora gondol...

- Folyik egy háború, amiről nemrégen azt mondta, hogy semmit nem old meg. Az Iszlám Állam (IÁ) Irakban és Szíriában levő állásaira mért légicsapásokat érte ez alatt. Tisztán harcászati taktikai szempontok szerint meg lehet e semmisíteni az IÁ-t kizárólag légicsapásokkal? Vagy végül így is, úgy is szárazföldi csapatokat kell bevetni? S ha a politikai stratégiai elképzelésekről beszélünk, különösen arról, ami a Közel-Kelet béke kilátásait érinti, ma is -amikor már mindenki kiterítette kártyáit- azt állítja, hogy a folyamatban levő légi hadművelet sehová nem vezet?

- Azt gondolom, hogy Jemen, Pakisztán szüntelen és vég nélküli bombázása, valamint a szomáliai hadművelet egyértelműen arról szól, hogy ha  kizárólag légierőt alkalmaznak, az semmit nem old meg, s az Iszlám Államot nem lehet a levegőből legyőzni. Végtére is Irakban az amerikaiak már hat hete bombázzák az IÁ-t, az eredmény nulla, sőt, az IÁ harcosai egymás után verik szét az iraki hadsereg egységeit. Már az amerikai tábornoki kar is azt hajtogatja, hogy be kell vetni a szárazföldi csapatokat, s az egyetlen, aki egyenlőre kizárja ennek lehetőségét, az Barack Obama. Egykor, elnökjelöltként ifjabb Bush imidzsével ellentétes képet alakított ki magáról ( a guantanamoi börtön felszámolása, teljes kivonulás Afganisztánból, stb...a ford.), meg is kapta a Nobel békedíjat, s talán nem akar végleg mindenben a háborúskodó Bushra hasonlítani.

Egyébként ennek a Nobel békedíjasnak sikerült hat év alatt légicsapásokat mérni hét országra, mostanság meg azt mondja, hogy épp hogy csak elkezdődött "Irakban az új háború", ami "teljesen más", mint Bush idejében volt, meg hogy ez a háború az utódja számára is probléma lesz, s még az is lehet, hogy az utód utódjának is baja lesz ezzel.  Úgyhogy igen, ragaszkodom ahhoz az állításomhoz, hogy ez a háború nem hozza el a békét Közel-Keletre. A régió egy évtizedes gyilkolás és rombolás küszöbén áll, s ez egy USA vezette "alkotás" lesz. Más oldalról nézve azonban -s ez természetes- van bizonyos valószínűsége annak, hogy előbb vagy utóbb valaki gátat vet az örökké tartó háború terveinek -elvégre az USA már nem korlátlan ura planétánknak.

- A tömegtájékoztatás arról ír, hogy az IÁ lényegében a szíriai vezető, Basar Aszad terméke. Mások arra emlékeztetnek, hogy az IÁ-t az USA fegyverezte fel. Hogy igazodjon el az olvasó? Hiszen mindemellett olyan elemzéseket is publikálnak, hogy lényegében új konfliktus keletkezett az USA és Oroszország között, mert Oroszország bármi áron igyekszik megakadályozni Aszad rezsimjének bukását...

- Azt a gondolatot, hogy az IÁ mögött Damaszkusz áll, elsőként a Nyugat által támogatott szír emigráció dobta be a köztudatba, ezzel próbálták megmagyarázni szponzoraiknak, hogy a "mérsékelt felkelők" miért nem láthatóak sehol, ha pedig mégis feltűnnének, megsemmisítené őket a dzsihád. Furcsa formáció ez a helyzet. Például Robert Ford, aki Damaszkuszban az USA követe volt, hivatali idejében gyakran fényképezkedett olyan iszlám vezetőkkel, akik ma az IÁ vezetői. Miután megbízatása lejárt, hirtelen "megvilágosodott", és igen realisztikusan ír az USA és a "felkelők" viszonyáról. Még egy adalék: az IÁ néhány vezetője, beleértve a "kalifát", Abu Bakra al-Bagdadit is, 2004-2005-ben az amerikai Camp Bucca tábor foglyai voltak Irakban. Szabadon engedték ezeket a terroristákat, pedig ez nem szokása Amerikának. Szabadulásuk után azonnal eredeti szervezetük, azaz az "Al-Kaida" ellen fordultak, és létrehoztak egy új csoportot, ami fokozatosan a mai "Iszlám Álammá" transzformálódott.

Világos, hogy Szíria az USA és Oroszország ütközési területe, és Oroszország már három éve sikeresen megakadályozza Basar Aszad bukását, úgy hogy ebben nincs semmi újdonság. Sokkal meglepőbb, hogy az amerikai légicsapások, amik hivatalosan az IÁ ellen irányulnak, az "Al-Kaidához" köthető "An-Nusz Frontja" bázisait is rombolják, pedig ez a szervezet Aszad rezsimje ellen harcol. Ha zárójelbe tesszük a legfelsőbb amerikai vezetés Aszad ellenes kirohanásait, marad a tény: az "Al-Kaida"az USA és Szíria közös ellensége. Jelenleg az látszik, hogy az "Al-Kaida" gyengítésével az amerikai bombázások Damaszkuszt segítik. A szíriai kormányzat nem is tiltakozott az ellen, hogy országa légterében idegen harci repülők tevékenykednek, néhány kijelentés arra utal, hogy helyeslik ezt. Valószínű, hogy ehhez hasonló furcsa szövetségből a közeljövőben többet is fogunk látni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek hosszan tartóak és szilárdak lesznek. A helyzet minden bizonnyal "operatívan" fog változni, a volt szövetségesek napok alatt ellenséggé válhatnak, s ez megtörténhet fordítva is. Azonban általában, mindent figyelembe véve, Közel-Kelet számára akárcsak korábban, ma is érvényes Henry Kissinger aforizmája: "Veszélyes Amerika ellenségének lenni, az meg halálosan veszélyes, ha barátja vagy."

- Mint az arab világ szakértője...Mit tud mondani az IÁ megjelenésétől, a muzulmán betelepülőkkel kapcsolatos problémák eszkalációjától, valamint a hidzsáb (a nők fejét és testét fedő arab ruha) viselhetőségéről folyó vitáktól  nyugtalanná vált cseh társadalomnak? Ön szerint hogyan kellene megoldani a szegény muzulmán lakosság Európába való migrációját, és mit kellene csinálni azokkal, akik már itt vannak, és miként korlátozhatjuk a szélsőségek növekedését? Csehországnak kell e félnie a muzulmánoktól, azok intoleranciájától és terrorizmusától? Igaza van e Milos Zemannak, aki azt állítja, hogy az iszlám maga az "anticivilizáció"? 

- Ha a cseh társadalom valóban nyugtalan az IÁ miatt, az csak annak a bizonyítéka, hogy nálunk minden rendben van, s megengedhetjük magunknak azt a fényűzést, hogy olyan probléma miatt aggódjunk, ami közvetlenül nem érint minket. Azonban bizonyára értelmetlen lenne itt és most megvitatni az európai xenofóbia realitását, vagy a hidzsabhoz való hozzáállást. Egyébként meg az ilyen viták meg arra valók, hogy jónéhány politikus magára öltse a jövőért aggódó bölcs álarcát, ők igen lelkesen támogatják a gyűlölet és a félelem terjesztését.

Az Ön kérdésében van egy jó adag média-klissé, amikre más szemszögből szeretnék reagálni. Amíg mi itthon "félünk" a muzulmánoktól, ennek a mesterségesen keltett félelemnek leple alatt Nyugat az utóbbi években háborút folytat Afganisztánban, Irakban, Szudánban, folytatja dróntámadásait Pakisztánban és Jemenben, bombázza Szomáliát és most már Szíriát is - ezek pedig egytől egyik arab vagy muzulmán országok. Nyugat a demokratikus jogrendszerébe "beiktatva" létrehozott egy börtön- és kínzási rendszert, aminek foglyai kizárólag muzulmánok. Több, mint egymillió muzulmánt ölt meg a Nyugat "demokratikusan". Egy másik millió elvesztette feje fölül a fedelet. Ha mindez nem az iszlám elleni háború, akkor micsoda?

- Azzal kapcsolatban, hogy a tömegtájékoztatás figyelme elsősorban a Közel-Kelet eseményei felé fordult, egyre kevesebb szó esik Ukrajnáról. Történik ott valamilyen fontos dolog, amiről nem tudunk? Donbassz státuszának rendezése, gáz, választási kampány...Mi történt ott az elmúlt napokban?

- Az a benyomásom, hogy Kijev kezd kijózanodni, már kezd felhagyni azzal a tudattal, hogy Ukrajna a világ közepe, s egyben a Nyugat által leginkább kedvelt ország. Nemrég Porosenko elnök Washingtonba repült, ahol fegyvereket kért, de nem kapott. Azt is akarta, hogy Ukrajna megkapja a NATO különleges szövetségesének státuszát, Obama erre is azt mondta, hogy "nem". S bár az USA Szenátusa elfogadott egy törvényt Ukrajna támogatásáról, annak véglegesítésére rákerült az "ad acta" (kb. "véglegesen irattárba"...a ford). Ez minden, bár Porosenko tartott egy szép, hideghárús hagulatú beszédet a Kongresszusban is, s megkapta az Atlanti Tanácstól a Global Citizen Award díjat. Átvételekor kijelentette, hogy "Ukrajnát fenyegetés érte, az ellenség erős és jobban felkészült, de amerikai segítséggel, erős lélekkel győzni fogunk ebben a csatában, mert az igazság a mi oldalunkon van", aztán haza utazott.

Minszkben Kijev és a felkelők aláírtak egy fegyverszüneti egyezményt, ez minkét fél számára ad valamit, elsősorban időt. A megegyezés csak a konkrét hadműveleteket állítja le, természetesen könnyebbséget hoz Délkelet Ukrajna lakóinak, de semmi olyasmit nem tartalmaz, amit úgy lehetne értékelni, mint a konfliktus valódi megoldásának alapját.

A kormányzat lehetőséget kap az októberi, idő előtti parlamenti választások megtartására, amin Donbassz "önjelölt köztársaságai" nem szándékoznak saját jelölteket állítani. Ehelyett egyre állhatatosabb követelik a függetlenséget. Ez azt eredményezi, hogy Donbassz "elkerüli" a választásokat, ez pedig kérdésessé teszi legitimitásukat, ha Ukrajnát a korábbiak szerint most is egységes országnak tekintjük. Azonban ha megvizsgáljuk a dolgot más oldalról is, mindent figyelembe véve ez akár egy lépés lehet az alkotmányos legitimáció felé, amitől Ukrajna a februári események óta, amikor is elűzték a törvényesen megválasztott Janukovics elnököt, fényévnyi távolságra van. Nyugat "minden aránytalanságával" együtt el fogja fogadni a választások eredményét,és ha már egyszer Putyin elfogadta az ukrán elnökválasztás eredményét, akkor nem kizárható, hogy Oroszország megteszi ezt a parlamenti választások eredményével is.

A fegyverszünet megkötése előtt a felkelők majdnem elfoglalták Mariupolt, ami lehetővé tette volna az Azovi tenger ukrán partszakaszának teljes ellenőrzését, s előrevetítette azt, hogy Ukrajna elveszti minden fekete-tengeri kijáratát. Ez komolyan megerősítette volna politikai elitjük stratégiai pozícióját, s ama ésszerű feltételezés mellett, hogy a NATO és az USA katonai eszközökkel nem avatkozik be az ukrán háborúba, várható, hogy amíg a felkelők el nem érik ezt a célt (a tengerpart teljes ellenőrzése, szárazföldi kapcsolat Krímmel?...a ford.), az ukrán konfliktust semmiféle egyezménnyel nem lehet megoldani. Így hát Ukrajnában egyenlőre csak "befagyasztották" a konfliktust, a béke igen távoli. Most mindenki azt várja, hogy a két fél vesz egy mély lélegzetet, pontosítja taktikáját és világossá teszi céljait. Félek, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a harcok kiújulnak, bár ez sok viszonylatban magától értetődően a pénzügyi lehetőségektől függ. Végtére Kijevnek nincs valami sok pénze.

- A nyugati újságírás találgatja, hogy Putyin miért tartóztatta le a milliárdos Jevtusenkot, aki pedig mindig lojális volt a Kremlhez. Mi a véleménye, itt Putyin hatalmának megerősítéséről, vagy az oligarchák harcáról van szó, vagy ez a korrupció elleni harc egy formája, amiről az orosz kormány hangzatos kijelentéseket tesz?

- Ezen a kérdésen nyugati "kremlinológusok" tömege töri a fejét, s nincs egységes véleményük. Itt minden lehetséges, talán az is, amit Ön mondott, de csak az Isten tudja,mi a valóság, én nem tudok belelátni Putyin lelkébe, és nem valami jól igazodom el a kremli klikk viszonyaiban. Személyesen azonban nem győzök csodálkozni azon, hogy itthon mekkora figyelmet szentelünk a Hodorovszkij vagy Tyimosenko típusú "szegény,szeretetre méltó" oligarchák sorsára. Mintha legközelebbi barátunkat bántanák, aki nélkül értelmetlen az élet, aki nélkül megáll a világ. Jevtusenko pedig csak házi őrizetet"kapott". "Tisztakezűségéért", "demokratikus voltáért" ugyanúgy, mint Hodorovszkijért, Tyimosenkoért meg jónéhány más személyért senki nem adna egy lyukas garast sem.

- Végezetül egy tradicionális kérdés: a közelmúltban mi lepte meg legjobban Önt? S mit tanácsol, a közeljövőben milyen eseményeket érdemes követnünk?

- A tömegtájékoztatás jelenleg szívesen tudósít minden egyes Szíriában és Irakban végrehajtott amerikai légicsapásról, azonban sokkal érdekesebb az ukrán eseményeket követni. Azután, Hogy Porosenko az USA-ban nem kapott fegyvereket, s csak tragikomikus 50 valahány millió USD-vel tért haza, valamint milliárd dolláros ígéretekkel, az IMF kijelenti, hogy Kijevnek jövőre minimum 55, más felmérések szerint 100 milliárd dollárra lesz szüksége. Lehetséges e, hogy Lengyelország és a Baltikum - ezek a legagresszívabb támogatói az oroszellenes konfliktus eszkalációjának- Kijev rendelkezésére bocsátják ezt az összeget? Vagy lehetséges, hogy a pénzt a mi oroszellenes beállítottságú politikusaink és művészeink teremtik elő, azok, akik minden petíciót aláírnak?

Magától értetődik, hogy ezt Németország fogja megtenni. Merkel kancellárnak egyrészt "frászt kell kapnia" ettől a perspektívától, másrészt kezébe kap egy olyan eszközt, amivel "kijózaníthatja" az EU-t, aminek néhány tagállama már kijelentette, hogy felül kellene vizsgálni az Oroszország elleni szankciókat. S függetlenül attól, hogy az ukrán politika részéről Oroszországgal kapcsolatban folyamatosan különböző badar és egyszerűen fantazmagóriának tekinthető, atomcsapásról is regélő vádak hangzanak el, a konkrét lépések a realitást tükrözik: Kijev a tél beállta előtt kénytelen szenet(!) vásárolni Oroszországtól, valamint hirtelen kifejezte készségét, hogy piaci áron(!) vesz orosz gázt. Már csak az van hátra, hogy mindehhez pénzt szerezzenek. Fokozatosan vissza fog térni az az idő, amikor Oroszország az olcsó gázzal gyakorlatilag dotálta Ukrajnát? Majd meglátjuk, a helyzet azonban komoly, a tél még nem köszöntött be, Kijevben azonban már elkezdték az áramszolgáltatás rendszeres le-lekapcsolását. Egyenlőre csak napi 2-2 órára...

forrás: Parlamentnilisty.cz (Csehország)

A fordításért köszönet Aleksznak!