A "modern inkvizíció"
Mit is jelentenek a mentális zavarok, betegségek és a hasonló jellegű pszichés anomáliák? Ha ilyesmiről beszélünk, akkor kell, hogy feltételezzünk egy kvázi "normális" állapotot is. Ennek meghatározása úgy gondolom elég nehézkes. Mi számít normálisnak és mi eltérőnek? Ki mondja ezt meg és milyen szempontok alapján? Azt hiszem a "normális"- mint állapot- mindig valami olyasmi, amiben közösen megegyezünk adott társadalmon belül, ugyanis ez meglátásom szerint kultúrafüggő. Amíg egy magatartásforma egy csoporton belül elfogadott, addig egy másik csoporton belül lehet, hogy teljesen ellentétes képet mutat.
A Nyugati és Amerikai kultúra pszichológusai és pszichiáterei az APA (American Psychiatric Association's) rendszerezni kívánta a mentális betegségeket és ezek tüneteit. Ennek termékeként jött létre a DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 1,2,3,4 és a soron következő új kiadása az 5 kötet. Ez egy másfél kilogramm körüli könyv, amiben pszichológusok és pszichiáterek gyűjtötték össze a betegségeket, osztályozás és tünetek szerint. Véleményem szerint ez a könyv hasonlít a Malleus Maleficarum-ra, azaz a középkori "Boszorkányok Pörölye" kódexre, ami az egyház és az inkvizítorok segítségére volt az eretnekek és boszorkányok üldözésében.
Hasonló módon sorolták fel benne a "tüneteket". Érdekes, de bárki, bármilyen stabil mentális állapottal rendelkező ember talál benne kedvére legalább több oldalnyi tünetet, amik jellemzőek rá. Érdekesség képen említenék párat: túlzottan gyors mozgás, túl lassú mozgás, túl lassú beszéd, túl gyors beszéd, túlzott tisztaságra való igény.
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ezt ki állapítja meg, hogy honnantól és meddig terjed ilyen esetben valami és mi alapján mondja az illető valakire, hogy ez már kóros, patológiás? Továbbá mi szüli azt, hogy a DSM már többedik kiadását tarthatja kezében a pszichológia és pszichiátria területén dolgozó szakember? Persze a tudományok ágai minden fronton erőteljes fejlődést mutatnak, de rengeteg új betegséget diagnosztizálnak és megannyi kerül ki a DSM-ből. Mitől lehet ez?
Kis kutatómunka után jöttem rá arra, hogy a DSM szerkesztőinek nagy része kapcsolatban, esetenként szerződésben áll gyógyszergyárakkal, mint pl. a Pfizer, Roche, Dupont, Bayer, Johnson & Johnson, Novartis. Ha ezt a gondolatmenetet egy kicsit tovább gondoljuk, rettenetes képet fest a korunk pszichológiai és pszichiátriai "kezelés-körképe" és joggal kérdezhetjük, hogy az előzőbb kötetek szerkesztői vajon a jogdíjuk miatt, vagy az általuk megteremtett megingathatatlan tudományos felismeréseik miatt ragaszkodnak az általuk szerkesztett kötethez. Végül pedig a legfontosabb kérdés: hol marad ebből az EGYÉN és a BETEG, aki segítségre szorul? Arról nem is beszélve, beteg-e, vagy csak annak minősítették?
A DSM minden kötete nagy port kavart eddig, ahogy a most 2012-re tervezett új kiadás is a szakmai berkeken belül. Jelentős praxissal bíró emberek támadják őket. Ilyen dr. Feldmár András is, a Kanadában prosperáló magyar származású, ’56-ban emigrált pszichológus is, akivel rendszeresen levelezem. E tekintetben sorolhatnám még a neveket: dr. Kurimay Tamás, Allan Frances (a DSM egyik korábbi szerkesztője), Robert Spitzer, valamint a CCHR (Citizen Comission of Human Rights, azaz Állampolgári Szövetség az Emberi Jogokért), akik nem titkolt módon szoros kapcsolatban állnak a Szcientológia Egyházzal.
Nem tudom nem észrevenni, hogy rettenetes iparág épült azok köré, akik mentális problémákkal küzdenek, ami gyakran azokat is képes beszippantani, akik teljesen egészségesek.
Szándékozom megvizsgálni a továbbiakban az ADHD-t (attention deficit hyperactivity disorder) ,azaz a gyerekkori figyelemhiányos hiperaktivitási zavart, a depressziót, annak általános és bipoláris változatát és az Asperger szindrómát.
ADHD - (attention deficit hyperactivity disorder) azaz a gyerekkori figyelemhiányos hiperaktivitási zavar.
George Still 1902 fedezte fel a hiperaktivitási zavart. Ez egy neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskontroll. Betegségnek, részképesség-zavarnak, néha fogyatékos állapotnak tekintik. Gyakran egyszerűen csak hiperaktivitásnak nevezik, holott létezik hiperaktivitás figyelemzavar és egyéb tünetek nélkül. Az igazi "karrierjét" az Amerikai Egyesült Államokban kezdte 1990-es évek vége felé, ahol rengeteg iskolás gyermeknél állapították meg a mentális zavar ilyen formáját.Véleményem szerint attól még, hogy kitalálunk egy betegséget attól még az nem biztos, hogy létezik. Nyilván vannak kirívó esetek, amikor tényleg szükség van egy-egy gyermek esetében szakember segítségére, de hogy ilyen zavarral küzdjön, mégpedig a gyermekek 6-7 százaléka azt nehezen tudom elhinni.
ADHD - (attention deficit hyperactivity disorder) azaz a gyerekkori figyelemhiányos hiperaktivitási zavar.
George Still 1902 fedezte fel a hiperaktivitási zavart. Ez egy neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskontroll. Betegségnek, részképesség-zavarnak, néha fogyatékos állapotnak tekintik. Gyakran egyszerűen csak hiperaktivitásnak nevezik, holott létezik hiperaktivitás figyelemzavar és egyéb tünetek nélkül. Az igazi "karrierjét" az Amerikai Egyesült Államokban kezdte 1990-es évek vége felé, ahol rengeteg iskolás gyermeknél állapították meg a mentális zavar ilyen formáját.Véleményem szerint attól még, hogy kitalálunk egy betegséget attól még az nem biztos, hogy létezik. Nyilván vannak kirívó esetek, amikor tényleg szükség van egy-egy gyermek esetében szakember segítségére, de hogy ilyen zavarral küzdjön, mégpedig a gyermekek 6-7 százaléka azt nehezen tudom elhinni.
Mi a megoldás?
Az amerikai kultúra esetében a gyógyszergyárak és "pszichiátriaipar" befolyása erősen tapasztalható. Sikeres kezelési formát látnak a Ritalin gyógyszer szedését illetően. A gyermekek "kezelhetővé" válnak tőle, így sokkal egyszerűbb dolga van a tanárnak az órák megtartását illetően. Sajnos ez a módszer egyre inkább gyűrűzik be Magyarországra is és egyre több iskoláskorú gyermeket kezelnek különböző kemikáliákkal.
Depresszió (Depressive Disorder)
Jellemző tünetei: lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, apátia vagyis érzelem hiánya. A katatónia, vagyis teljesen inaktív állapot hasonló a depresszióhoz, de valójában súlyos pszichózishoz (elmezavar) társul. A pszichotikus depressziót gyakran kíséri halálvágy, öngyilkossági késztetések és jellemzője, hogy a beteg teljesen elveszti a kapcsolatot a valósággal, makacsul ragaszkodik az érzelmeihez és nem látja be, hogy beteg. A pszichotikus depresszió egyik formájában egy teljesen ellenkező hangulati állapottal párosul és azzal periódusosan váltakozik. Ennek a csapongó hangulattal jellemzett betegállapotnak a neve bipoláris zavar (bipolar disorder) vagy mániás depresszív állapot (manic depressive disorder).
A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló (például szomorúság vagy üresség érzése) vagy mások megfigyelései (például könnyezni látják) jelez. Gyerekeknél vagy serdülőknél elég az ingerült hangulat jelzése.
Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap. Jelentős súlycsökkenés is előfordulhat, vagy épp ellenkezőleg: gyarapodás. Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.
Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap (mások megfigyelése, nem elegendő csupán a nyugtalanság vagy meglassultság szubjektív érzete). Jellemző még a fáradtság, letörtség csaknem minden nap.
Értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádolás és, vagy bűntudat. Ez jelentkezhet akár téveszmés fokban is, szinte minden nap (nem pusztán a beteg-lét miatti lelkiismeret furdalás vagy bűntudat). A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül vagy öngyilkossági kísérlet vagy konkrét öngyilkossági terv.
Asperger szindróma
Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik. Ezen kívül az Asperger szindrómára - az autizmussal ellentétben - jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos, vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül, hogy tudná magáról, hogy Asperger szindrómás.
A rendellenességet dr. Hans Asperger (1906–1980) osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben; ő az autisztikus pszichopátia nevet adta neki. Róla nevezte el a szindrómát dr. Lorna Wing angol pszichiáter és pszichológus, aki egy 1981-es írásában használta először a kifejezést. Az Asperger-szindróma a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 4. kiadásába (DSM-IV) került be 1994-ben. A diagnózist megnehezíti, hogy nincs általánosan elfogadott diagnosztikai kritériumrendszere. Pontos okai és előfordulási gyakorisága sem ismert, elsősorban a diagnosztizálási rendszerek változatossága miatt.
Az amerikai kultúra esetében a gyógyszergyárak és "pszichiátriaipar" befolyása erősen tapasztalható. Sikeres kezelési formát látnak a Ritalin gyógyszer szedését illetően. A gyermekek "kezelhetővé" válnak tőle, így sokkal egyszerűbb dolga van a tanárnak az órák megtartását illetően. Sajnos ez a módszer egyre inkább gyűrűzik be Magyarországra is és egyre több iskoláskorú gyermeket kezelnek különböző kemikáliákkal.
Depresszió (Depressive Disorder)
Jellemző tünetei: lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, apátia vagyis érzelem hiánya. A katatónia, vagyis teljesen inaktív állapot hasonló a depresszióhoz, de valójában súlyos pszichózishoz (elmezavar) társul. A pszichotikus depressziót gyakran kíséri halálvágy, öngyilkossági késztetések és jellemzője, hogy a beteg teljesen elveszti a kapcsolatot a valósággal, makacsul ragaszkodik az érzelmeihez és nem látja be, hogy beteg. A pszichotikus depresszió egyik formájában egy teljesen ellenkező hangulati állapottal párosul és azzal periódusosan váltakozik. Ennek a csapongó hangulattal jellemzett betegállapotnak a neve bipoláris zavar (bipolar disorder) vagy mániás depresszív állapot (manic depressive disorder).
A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló (például szomorúság vagy üresség érzése) vagy mások megfigyelései (például könnyezni látják) jelez. Gyerekeknél vagy serdülőknél elég az ingerült hangulat jelzése.
Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap. Jelentős súlycsökkenés is előfordulhat, vagy épp ellenkezőleg: gyarapodás. Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.
Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap (mások megfigyelése, nem elegendő csupán a nyugtalanság vagy meglassultság szubjektív érzete). Jellemző még a fáradtság, letörtség csaknem minden nap.
Értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádolás és, vagy bűntudat. Ez jelentkezhet akár téveszmés fokban is, szinte minden nap (nem pusztán a beteg-lét miatti lelkiismeret furdalás vagy bűntudat). A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül vagy öngyilkossági kísérlet vagy konkrét öngyilkossági terv.
Asperger szindróma
Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik. Ezen kívül az Asperger szindrómára - az autizmussal ellentétben - jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos, vagy annál magasabb intelligenciaszint. Mindezek miatt felismerése is nehezebb, egyes becslések szerint az esetek 30-50%-át nem diagnosztizálták. Számos Asperger szindrómás magától is képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, megtanulja leküzdeni hátrányait és képes beilleszkedni a társadalomba akár anélkül, hogy tudná magáról, hogy Asperger szindrómás.
A rendellenességet dr. Hans Asperger (1906–1980) osztrák pszichiáter és gyermekorvos írta le először 1944-ben; ő az autisztikus pszichopátia nevet adta neki. Róla nevezte el a szindrómát dr. Lorna Wing angol pszichiáter és pszichológus, aki egy 1981-es írásában használta először a kifejezést. Az Asperger-szindróma a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) 4. kiadásába (DSM-IV) került be 1994-ben. A diagnózist megnehezíti, hogy nincs általánosan elfogadott diagnosztikai kritériumrendszere. Pontos okai és előfordulási gyakorisága sem ismert, elsősorban a diagnosztizálási rendszerek változatossága miatt.
A "modern inkvizíció"
Reviewed by envagyokapeterproba
on
10:51
Rating:
Reviewed by envagyokapeterproba
on
10:51
Rating:
