Az amerikai csőd valós kockázat, Washington figyelmezteti a Wall Street-et
A Deutsche Wirtschafts Nachrichten néhány napja megjelent cikke szerint már a BIS is az összeomlásra célozgat. Bár mindig lesznek olyanok, akik szerint ilyesmi soha nem történhet meg, érdekes megfigyelni, hogy már a tömegmédia is egyre gyakrabban közöl ehhez hasonló jóslatokat. Vajon miért?Természetesen nem látunk a hatalmi elit kártyáiba, de tudjuk, hogy a világkormány a különböző irányított válságok kihasználásával épül és bár a Biblia erre kifejezetten nem tér ki, igen valószínű, hogy eljön a nagy összeomlás napja is, amikor megjelenik az utolsó idők „hamis megmentője” és átmenetileg kihúzza a világot a kifejezetten erre a célra készült szakadékból.
A hitelezők annyira fenntartás nélkül bíznak az Egyesült Államokban, hogy az államadósságra vonatkozó fizetésképtelenség kockázata teljes képtelenség a szemükben. Az amerikai fővárosban azonban egyre érezhetőbb a félelem, hogy a politikai működésképtelenség végül mégis meghozza az elképzelhetetlent.
A kormány veteránjai, politikai párttól függetlenül, döbbenten figyelik, ahogy a törvényhozók egyre inkább a csőd kezeléséről, nem pedig az adósságplafon megemeléséről beszélnek.
Az adósságplafon körüli viták ezúttal azon akadtak el, hogy a republikánusok hatalmas kiadáscsökkentést követelnek a 16,7 ezermilliárd dolláros plafon megemeléséért cserébe.
Ez azért számít komoly követelésnek, mert Washington a népjóléti állam fenntartásához szükséges kiadásokon kívül már szinte minden területen hatalmas csökkentésekről döntött már korábban, az előző csődveszély idején.
„A megállapodás létrejöttéhez szükséges összetevők egyre fogynak,” mondja Tony Fratto, a Washingtonra specializálódott Hamilton Place Strategies tanácsadócég munkatársa. „Pont a nehéz kérdések maradtak meg,” mondja Fratto, aki a Bush kormány idején volt a Fehérház szóvivője.
A kongresszusban a napokban folyó megbeszélések már nem is az adósságplafon megemeléséről szólnak. Ehelyett a törvényhozók megpróbálnak olyan törvényeket elfogadni, amelyek átsegíthetik és működésben tarthatják a kormányt egy csőd után.
Már a pénzügyminiszter is, akinek egyik feladata általában éppen a kormány iránti bizalom megerősítése a Wall Street felé, az iránti aggodalmát fejezte ki, hogy vajon képes lesz-e a kormány eleget tenni fizetési kötelezettségeinek.
„Aggaszt a hozzáállás, hogy az utolsó pillanatig húzzák ezt,” mondta Jack Lew, pénzügyminiszter egy üzleti fórumon a múlt héten.
Azt mondta ideges és erre minden oka megvan, mondja Steve Bell, a Policy Centertől. A központ szerint a kormány valamikor október 18 és november 5 között kezd majd fizetésképtelenné válni bizonyos kötelezettségeit illetően.
Bell, aki korábban a szenátus költségvetési bizottságának vezetője volt, elmondta, hogy a négy évtized során, amit Washingtonban töltött, még soha nem aggódott ennyire a csőd valószínűsége miatt.
Az USA csődje alapjaiban rázná meg a Wall Street-et és nagy eséllyel egy újabb válságot is elindítana egy olyan országban, ami még az előzőből sem volt képes kilábalni. Természetesen a hitelek rendkívüli mértékben drágulnának.
A 2011-es adósságplafon-csata során az országot mindössze néhány nap választotta el a csődtől, aminek eredményeként a Standard and Poor’s leminősítette Washingtont. A Moody’s egyik elemzője szerint egy újabb zsákutca most nem hozná ugyanezt a hatást, mert az ügynökség a hosszú távú adósságkilátásokra koncentrál.
2011-ben végül úgy kerülték el a válságot, hogy a kongresszus és a Fehérház komoly kiadáscsökkentésekről állapodott meg, amiket idén kezdtek foganatosítani, és amelyek leginkább a jogosultsági programokat érintették.
Egyelőre azonban a legkönnyebben kivitelezhető csökkentéseket hajtották csak végre, így bármilyen új megszorításról szóló megállapodás most sokkal nehezebb lenne, a pénz és az idő pedig rohamosan fogy.
A befektetők azonban nem aggódnak, bár egyesek kezdik átértékelni a helyzetet. Lew szerint a befektetői bizalom „erősebb, mint lennie kellene”.
A Zerohedge számos cikkben mutatott rá a napokban, hogy a befektetők komoly hányada nem a tényekre, hanem a kereskedői hangulatra alapozza a piac megítélését és nem is veszik a fáradtságot a miértek megválaszolására, míg mások, például Peter Boockvar szerint „0% az esély arra, hogy ennek jó vége legyen”, a Fed végtelenségig nyújtott adósságfelvásárlási programjára célozva.
„Mivel számos kibékíthetetlen ellentét áll fenn, egyre nagyobb az esély, hogy az elnök és a kongresszus nem tudnak időben megállapodni az adósságplafon megemeléséről,” írta Ray Dalio, a Bridgewater Associates, a világ egyik legnagyobb alapkezelőjének alapítója egy jelentésben.
A jelenlegi pénzügyminiszter aggodalma éles ellentétben áll elődje, Timothy Geithner hozzáállásával, aki 2011-ben azt mondta, hogy a csőd „elképzelhetetlen”.
„A bizonytalanság egy új tényező és ez az, ami ijesztő,” mondja Alice Rivlin, a kongresszus költségvetési bizottságának korábbi elnöke.
Szerinte még soha nem volt ennyire nagy a fizetésképtelenség kockázata.
„Néhány éve az ember erre azt mondta, hogy „Ne legyél csacsi! Persze, hogy megemelik az adósságplafont.” Ma azonban már nem lehetünk benne olyan biztosak.”
A hitelezők annyira fenntartás nélkül bíznak az Egyesült Államokban, hogy az államadósságra vonatkozó fizetésképtelenség kockázata teljes képtelenség a szemükben. Az amerikai fővárosban azonban egyre érezhetőbb a félelem, hogy a politikai működésképtelenség végül mégis meghozza az elképzelhetetlent.
A kormány veteránjai, politikai párttól függetlenül, döbbenten figyelik, ahogy a törvényhozók egyre inkább a csőd kezeléséről, nem pedig az adósságplafon megemeléséről beszélnek.
Az adósságplafon körüli viták ezúttal azon akadtak el, hogy a republikánusok hatalmas kiadáscsökkentést követelnek a 16,7 ezermilliárd dolláros plafon megemeléséért cserébe.
Ez azért számít komoly követelésnek, mert Washington a népjóléti állam fenntartásához szükséges kiadásokon kívül már szinte minden területen hatalmas csökkentésekről döntött már korábban, az előző csődveszély idején.
„A megállapodás létrejöttéhez szükséges összetevők egyre fogynak,” mondja Tony Fratto, a Washingtonra specializálódott Hamilton Place Strategies tanácsadócég munkatársa. „Pont a nehéz kérdések maradtak meg,” mondja Fratto, aki a Bush kormány idején volt a Fehérház szóvivője.
A kongresszusban a napokban folyó megbeszélések már nem is az adósságplafon megemeléséről szólnak. Ehelyett a törvényhozók megpróbálnak olyan törvényeket elfogadni, amelyek átsegíthetik és működésben tarthatják a kormányt egy csőd után.
Már a pénzügyminiszter is, akinek egyik feladata általában éppen a kormány iránti bizalom megerősítése a Wall Street felé, az iránti aggodalmát fejezte ki, hogy vajon képes lesz-e a kormány eleget tenni fizetési kötelezettségeinek.
„Aggaszt a hozzáállás, hogy az utolsó pillanatig húzzák ezt,” mondta Jack Lew, pénzügyminiszter egy üzleti fórumon a múlt héten.
Azt mondta ideges és erre minden oka megvan, mondja Steve Bell, a Policy Centertől. A központ szerint a kormány valamikor október 18 és november 5 között kezd majd fizetésképtelenné válni bizonyos kötelezettségeit illetően.
Bell, aki korábban a szenátus költségvetési bizottságának vezetője volt, elmondta, hogy a négy évtized során, amit Washingtonban töltött, még soha nem aggódott ennyire a csőd valószínűsége miatt.
Az „elképzelhetetlen”
A 2011-es adósságplafon-csata során az országot mindössze néhány nap választotta el a csődtől, aminek eredményeként a Standard and Poor’s leminősítette Washingtont. A Moody’s egyik elemzője szerint egy újabb zsákutca most nem hozná ugyanezt a hatást, mert az ügynökség a hosszú távú adósságkilátásokra koncentrál.
2011-ben végül úgy kerülték el a válságot, hogy a kongresszus és a Fehérház komoly kiadáscsökkentésekről állapodott meg, amiket idén kezdtek foganatosítani, és amelyek leginkább a jogosultsági programokat érintették.
Egyelőre azonban a legkönnyebben kivitelezhető csökkentéseket hajtották csak végre, így bármilyen új megszorításról szóló megállapodás most sokkal nehezebb lenne, a pénz és az idő pedig rohamosan fogy.
A befektetők azonban nem aggódnak, bár egyesek kezdik átértékelni a helyzetet. Lew szerint a befektetői bizalom „erősebb, mint lennie kellene”.
A Zerohedge számos cikkben mutatott rá a napokban, hogy a befektetők komoly hányada nem a tényekre, hanem a kereskedői hangulatra alapozza a piac megítélését és nem is veszik a fáradtságot a miértek megválaszolására, míg mások, például Peter Boockvar szerint „0% az esély arra, hogy ennek jó vége legyen”, a Fed végtelenségig nyújtott adósságfelvásárlási programjára célozva.
„Mivel számos kibékíthetetlen ellentét áll fenn, egyre nagyobb az esély, hogy az elnök és a kongresszus nem tudnak időben megállapodni az adósságplafon megemeléséről,” írta Ray Dalio, a Bridgewater Associates, a világ egyik legnagyobb alapkezelőjének alapítója egy jelentésben.
A jelenlegi pénzügyminiszter aggodalma éles ellentétben áll elődje, Timothy Geithner hozzáállásával, aki 2011-ben azt mondta, hogy a csőd „elképzelhetetlen”.
„A bizonytalanság egy új tényező és ez az, ami ijesztő,” mondja Alice Rivlin, a kongresszus költségvetési bizottságának korábbi elnöke.
Szerinte még soha nem volt ennyire nagy a fizetésképtelenség kockázata.
„Néhány éve az ember erre azt mondta, hogy „Ne legyél csacsi! Persze, hogy megemelik az adósságplafont.” Ma azonban már nem lehetünk benne olyan biztosak.”
Forrás: idokjelei.hu
Az amerikai csőd valós kockázat, Washington figyelmezteti a Wall Street-et
Reviewed by envagyokapeterproba
on
11:51
Rating: