A fejlett nyugati civilizáció a jelenlegi formájában megbukott

Ha esetleg valakinek nem lenne még világos, jó ideje bebizonyosodott, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszer nem fenntartható. Ha kételyeink támadnának ezzel a kijelentéssel kapcsolatban, vizsgáljuk meg kicsit a rendszer sajátosságait és a társadalom viszonyulását ahhoz. A rendszer szó hallatán mindig eszembe jut Müller Péter egyik könyve, amiben a következőt írja: "...a rendszer, az Isten által teremtett rend ördögi paródiája...". Rendre van szükségünk és nem rendszerre.

A túléléshez a szó "nomád" értelmében mi szükségeltetik? A sok kacat? Számítógép, internet, mobiltelefonok, hi-fi, egy új nyári ruhakollekció dizájnos és esztétikus darabjai? Egyáltalán nem. Az anyagi javak hajkurászása felőröl minden időt és energiát. Azt gondoljuk, hogy ha szert teszünk a legújabb termékekre boldogabbak leszünk. Sőt, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha veszünk egy szép kanapét, akkor a kanapé-kérdés egy egész életre letudva... Az elromlott készülékeket és egyéb használati tárgyakat, ha elromlanak vajon javíttatni visszük először, vagy megnézzük, hogy mennyi a termék ára újonnan és valahogy "majd csak kinyögjük"? Tévedek talán?

A 60-as évek embere számára a szabadságot a Nyugat és Amerika jelentette, de szépen lassan rájöttünk, hogy csak a "kukát küldték ide nekünk..." Az ördögien jó pszichológiával megszerkesztett reklámok szuggesztiói és parancsai folyamatosan kódolnak minket, legfőképp arra hogy tudjuk "mire is van szükségünk..." Egyre több dolog megszerzése válik a célunkká, fizetjük a hiteleinket, közben a fizetésünk reálértéke egyre csökken. A közös, önként vállalt idiotizmus kora ez, ahol ha nem konformizálódik az egyén, abban a pillanatban saját közvetlen környezete süti rá az ilyen-olyan bélyegeket. Ez az úgynevezett "kényelmi zóna" amiről David Icke beszélt.

A civilizáció fejlődése azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekre kifinomultabb válaszokat vagyunk képesek adni, és a problémákat nagyobb hatásfokkal vagyunk képesek megoldani, valamint mindinkább előtérbe helyezzük a közösség szolgálatát. Arisztotelész szerint a "köz szolgálatánál nincs nemesebb". A modern közgazdaságtani elmélet szerint a legjobb megoldás adott problémára mindig az, ami a legjobb az egyénnek és a közösségnek egyaránt.

Korunk népbetegsége a depresszió és a  rák. A depresszió Feldmár András szerint nem más, mint amikor az egyén rájön, hogy egész eddigi életében "szerepeket játszott" és rádöbben erre. Nem is igazán tudja (mivel eddig folyamatosan szerepben volt), hogy ő valójában kicsoda és hogy mi dolga itt? Eddig még nem látott napvilágot kutatási eredmény, ami bebizonyította volna, mérhető módon, hogy létezik az "agyi, kémiai egyensúlyzavar", ami állítólag az összes mentális betegség oka. Ezekre a betegségekre a gyógyszergyártó cégeknek persze "jobbnál jobb" orvosságai vannak... Beveszed?

A rák elég egyszerűen hasonlítható a regnáló gazdasági rendszer berendezkedéséhez és működéséhez. Ugye egyet értünk azzal, hogy az élet ebben az egész univerzumban fejlődésalapú? Ahol megáll a fejlődés ott hamarosan az élet is elsorvad. Tekintsünk az egyénre úgy, mint az emberi szervezet egy önálló sejtjére. Valójában az önállósága teljes mértékben megkérdőjelezhető, ugyanis egy "szervezet" része és neki pontosan kijelölt és megtervezett feladata van. A közösségért dolgozik, hogy a szervezet jól működjön és ő is tápanyaghoz jut a szervezeten keresztül. Az egyén a társadalom "szervezetébe" akkor illeszkedhet be hasznosan, ha feladata, hivatása van, amivel képes áldozni a közösség oltárán. Mi történik, amikor egy sejt úgy dönt, hogy önálló lesz és a szervezettel szemben a saját érdekeit helyezi előtérbe? Egyre nagyobb lesz vagy osztódni kezd, elkezd burjánzani, ami ha úgy tetszik, a rák maga... Az egyén ha kiszakad a társadalom szervezetéből és kizárólag a saját, önös érdekei kezdik el vezérelni, akkor hasonlóképpen kezd el működni a rákos sejthez. Ha igaz az alapvetés, hogy a lélek teremti a testet, és hatással van a fizikai állapotunkra akkor kizárólag idő kérdése az ilyen jellegű lelki betegség szomatizálódása... Valahogy így terjeszkednek a multik és nagyvállalatok is nemde?

A fejlődés és annak minősége tehát kulcskérdésként kell szerepeljen minden eddigi és elkövetkezendő generáció életében. Nem nevezhető fejlődésnek az az irány amerre a 21. század "fejlett" emberisége teljes gőzzel robog. Nem fejlődés az, ha egyre több kacatunk van, de egyre kevesebb szociális kapcsolatunk, ha egyre nagyobb összeg jelenik meg a bankszámlánkon, de egyre kevésbé tudjuk értékelni a közösség szolgálatát, ha egyre több dolgot szerzünk meg, de egyre boldogtalanabbak vagyunk.

Vitathatatlan, hogy egy világméretű "ébredés" kezdetén vagyunk, ami a társadalmi változásoknak köszönhető, ugyanis bátran kijelenthetjük, hogy a fejlett nyugati civilizáció a jelenlegi formájában gazdaságilag és morálisan is megbukott. Ez magában hordozza a kényszerű és elkerülhetetlen változást. Egyre többeknek kezd világossá válni, hogy a "körénk épült börtön" rácsai csak addig szilárdak, amíg annak gondoljuk őket. Gondolkodásmódunk megváltoztatásával könnyedén átléphetünk rajtuk. Rajtunk a sor, hogy mit teszünk, hogyan gondolkozunk és ebből kifolyólag hogyan cselekszünk. Léteznek különböző csoportok akikről korábbi cikkeimben írtam, valamint emberek akik bizonyíthatóan nagyobb mértékben járultak hozzá a társadalom romlásához, de tükörbe kell nekünk is néznünk. Nem kereshetünk tovább felelősöket, mivel ennek a társadalomnak MI is részesei vagyunk egytől egyig. Nincs már lehetőségünk karba tett kézzel üldögélni, ugyanis nem mindegy, hogy mire jutunk a saját életünkkel, a környezetünkkel ami körülvesz, és milyen világot hagyunk örökül a következő generációk számára.