Obamáék mindent tudni akarnak

Apró csínynek tűnik újságírók híváslistáinak lekérése ahhoz viszonyítva, amire az USA politikailag hajlandó és technikailag képes, hogy minél több információt szerezzen külföldiekről és saját állampolgárairól. Ma már aligha tudná kirobbantani a Watergate-botrányt Bob Woodward és Carl Bernstein, mert Mély Toroknak elkeresztelt titkos információforrásukkal együtt rövid időn belül lelepleződnének az amerikai kormány mindent figyelni igyekvő szeme előtt. Az oknyomozó újságírás hőseivé vált két riporter cikkei nyomán megbukott Richard Nixon elnök pedig, ha élne, irigykedve nézné, hogy az első mandátumát még a nyitott kormányzás ígéretével indító demokrata Barack Obama elnök idején az USA milyen messze jutott saját titkainak védelmében és mások titkainak kifürkészésében.


Az amerikai sajtót megrázta, amikor a napokban kiderült, hogy az igazságügy-minisztérium utasítására az ügyészek az Associated Press (AP) hírügynökség négy irodájának és hat újságírójának a hivatali és magánhíváslistáját kikérték a tavaly április–májusi időszakra. Ehhez – a lehallgatástól eltérően – nem kell bírói engedély, elég egy idézés, mert a bejövő és kimenő hívások adatai a telefontársaság tulajdonát képezik, ám sajtótörténészek szerint ez az első eset az USA-ban, hogy az érintett orgánumot nem értesítették – amit egyébként a nyomozás érdekeivel magyaráztak. Az ügyészség azt szerette volna kideríteni, hogy az AP tavaly május 7-ei cikkének írója honnan értesült arról, hogy Jemenben egy kettős ügynök leleplezett egy utasszállító repülőgép elleni bombamerényletet, amelyet Oszama bin Laden likvidálásának első évfordulójára időzítettek. Gary Pruitt, a hírügynökség felháborodott vezérigazgatója közleményében azt írta: a kormány vádjával szemben nem veszélyeztették a nemzetbiztonságot, mert a sztori megjelenését egyeztették, és megvárták, amíg az amerikaiak emberét kimenekítik. A hír megjelentetése pedig azért volt fontos – tette hozzá –, mert cáfolta a Fehér Ház azon állítását, hogy az évfordulóra az al-Káida terrorszervezet semmilyen merénylettel nem készült.

Az Obama-kormány nehezen viseli a kiszivárogtatásokat. Az AP-ügyben vizsgálódó ügyész arra is kíváncsi, hogy David E. Sanger, a The New York Times napilap újságírója honnan értesült az iráni nukleáris centrifugákat tönkretevő, Stuxnet nevű kártékony program amerikai–izraeli eredetéről. Obama felkérte ugyan Charles Schumer demokrata szenátort, hogy újra terjessze be a három éve elbukott törvényjavaslatát az újságírói források védelméről, ám az a felsorolt ügyekben hatástalan lenne, hiszen nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva kötelezővé tenné kiadni, honnan származik az értesülés.

Az eredetileg a hazaárulás büntetésére szolgáló, 1917-es kémtörvény alapján Obama hivatali idejében eddig a sajtónak bizalmas információt kiszivárogtató hat kormányzati alkalmazott ellen emeltek vádat, míg erre a korábbi elnökök alatt összesen háromszor került sor. Az érintettek között van például a WikiLeaks portálnak titkos diplomáciai iratokat átadó Bradley Manning őrvezető. A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt munkatársa, John Kiriakou pedig az idén januárban 30 hónap börtönt kapott, mert tőle tudott a sajtó az al-Káida elfogott prominenseivel szemben alkalmazott, vízbe fullasztást imitáló kínzási módszerről – amelynek elkövetői ellen nemhogy vádat nem emeltek, vizsgálatot sem indítottak.

Az amerikai kormány a New York és Washington elleni, 2001. szeptember 11-ei terrortámadás óta egyes becslések szerint 2 ezermilliárd dollárt használt fel nemzetbiztonsági kiadásokra, a 2002-ben létrehozott belbiztonsági minisztériumnak 200 ezer alkalmazottja van, ezzel a harmadik legnagyobb a Pentagon, illetve a veteránügyi tárca után. A 2001-es kataklizmát követően a Bush-kormány bírói engedély nélkül végzett lehallgatásokat, s amikor ez kiderült, 2008-ban módosították az 1978-ban született külföldi hírszerzési megfigyelési törvényt (FISA).

Az átalakított jogszabály értelmében lehallgatható, illetve megfigyelhető az a kommunikáció, ami egy külföldi és egy amerikai között folyik, és a hírszerzési hálóba belekerül az amerikai fél minden más telefonhívása és egyéb elektronikus üzenetváltása is. Az engedélyt erre egy titokban működő szövetségi FISA-bíró adja meg – tizenegyen váltják egymást ügyeleti rendszerben –, és ritka, hogy a kormány kérését megtagadják: az 1979 óta beadott több tízezer kérelemből csak tucatnyit utasítottak el. A módosítás hatálya 2012 végén járt le, ám a kongresszus tavaly decemberben nagy többséggel megszavazta az ötéves hosszabbítást, amit Obama csöndben aláírt. Hozzátette a magáét az USA Legfelső Bírósága is, amely a washingtoni kormánynak igazat adva az idén februárban kimondta:, a FISA-megfigyelés alá esők csak akkor indíthatnak pert, ha bizonyítani tudják, hogy nyomoznak ellenük – az erre vonatkozó adatokat viszont a kormány államtitoknak minősítheti.

Az FBI most azt szeretné – és törekvésében a Fehér Ház támogatja –, hogy a távközlési cégeket a bűnüldözéssel együttműködésre kötelező 1994-es törvény módosításával az internetes – például VoIP vagy peer-to-peer – kommunikációt nyújtó szolgáltatóknak is előírják, hogy eleget tegyenek a lehallgatási kérelmeknek. Az amerikai kormány rutinszerűen kér információkat a Google-tól vagy a Facebooktól, és bírói végzéssel a Skype-ot használó amerikaiak adataihoz is hozzáférhet, mióta a luxemburgi cég előbb az eBay, majd a Microsoft tulajdonába került. A törvény módosításával viszont bírói engedéllyel a tartalmat is megismerhetné.

Az összeesküvés-elméletek hívei szerint az amerikai hatóságoknak már most sem kell túl sok hivatalos kört tenniük, hogy minden információt megszerezzenek, amit akarnak. Ezt hallották ki például abból, hogy a CNN hírtévében Tim Clemente volt FBI-ügynök megjegyezte, hogy a bostoni maraton finisében elkövetett bombamerénylet kapcsán az FBI azoknak a telefonbeszélgetéseknek a tartalmát vizsgálja, amiket a később a rendőrök által lelőtt idősebbik elkövető, Tamerlan Carnajev még a robbantás előtt folytatott a feleségével. Clemente utalt arra, hogy „van mód a múltbeli digitális kommunikációba betekintésre”, amire a védelmi minisztérium alárendeltségébe tartozó Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA) lehet leginkább technikai lehetősége.

A Wired amerikai magazin tavalyi tényfeltáró cikkében az NSA volt elemzője, William Binney elmondta, az ügynökséghez nemcsak az amerikai telefontársaságoknál elhelyezett eszközökből és az internetforgalom megfigyeléséből, hanem a megcsapolt nemzetközi kommunikációból, kémműholdakról is áramlik az információ, de a kiterjedtségéről nincsenek hivatalos adatok. Az idén szeptemberben a Utah állambeli Bluffdale mellett adják át az NSA szupertitkos, 2 milliárd dollárért épült elemzőközpontját, ahol a hatalmas szerverparkokba érkező óriási adatmennyiséget gyűjtik és elemzik, amire az ügynökség külön szuperszámítógépet épít. Ezzel az NSA a valaha volt leghatalmasabb és legjobban felszerelt hírszerző ügynökség lesz, a washingtoni kormány pedig Binney szerint hajszálnyira kerülhet attól, hogy mindent tudjon az amerikaiakról, ha akar.


Forrás: http://hvg.hu/hvgfriss/2013.21/201321_washington_csillapithatatlan_informacioehse