Átfogó biometrikus adatbázis rejtőzik a bevándorlási reformban

A személyik, azonosítószámok, biometrikus adatokat tartalmazó egyéb iratok, amellett, hogy a globális adatbázis állományát bővítik, hozzászoktatják az embereket a gondolathoz, hogy ez manapság az élet elengedhetetlen része. Minél többet beszélnek róla, minél többször hangsúlyozzák a rendszer előnyeit, annál kevésbé tűnik felháborítónak. Ez egy jól bevált módszer a reklámiparban. Csupán elegendő idő és pénz kell hozzá. Az emberek fokozatosan megszokják, hogy egyre több helyen és egyre több irathoz szükséges az ujjlenyomatuk és persze a chip. Miután a technológia kellő mértékben elterjed, csupán a régi azonosítási módszereket kell szép csendben leépíteni, így amikor eljön az idő, úgy tehetik egyetemessé és kötelezővé, hogy szinte semmilyen ellenállásba nem ütköznek majd. Az Egyesült Államok szenátusában múlthét pénteken kezdődött a bevándorlási reform vitája. A 800 oldalas kétpárti törvényjavaslat megfogalmazásában csendesen megbújik egy ártalmatlan hangzású „fotóeszköz”, valójában egy országos biometrikus adatbázis létrehozásáról szóló rendelkezés, amit a Belbiztonsági Minisztérium felügyelne. Az adatbázis minden olyan amerikai állampolgár nevét, korát, társadalombiztosítási azonosítóját és fényképét tartalmazná, aki rendelkezik jogosítvánnyal vagy más hivatalos fényképes igazolvánnyal.

A javaslat szerint minden munkáltató köteles lenne minden újonnan felvett munkavállaló fényképét/személyazonosságát ellenőrzi az adatbázisban. A Bevándorlási Modernizációs törvény célja elvileg az iratokkal nem rendelkező bevándorlók munkavállalásának ellehetetlenítése, az adatvédelmi aktivisták szerint azonban a törvény küldetése óhatatlanul mellékvágányra terelődne és egy idő után egyre több helyzetben követelnék az adatbázissal való egyeztetést, a szavazásoktól, az ingatlan bérlésen át a fegyvervásárlásig vagy a bankszámlanyitásig.

Képzeljük el a Foursquare állami verzióját, ahol Nagytestvér rögzít minden egyes bejelentkezést.

„Az állampolgár és az állam kapcsolata kezd megváltozni. Arra felé haladunk, hogy mindenért engedélyt kell kérni,” mondta Chris Calabrese, az Amerikai Polgárjogi Egyesülés (ACLU) kongresszusi lobbistája. „Ami pedig ennél is fontosabb, hogy ez lehet a kezdete annak, hogy mindent rögzítsenek.”

Egyelőre a törvény munkavállalási célokra engedi az adatbázis használatát, de a történelemből tudjuk, hogy az ilyen korlátozások rövid életűek. A társadalombiztosítási kártyát például eredetileg azért hozták létre, hogy nyomon kövessék a nyugdíjjárulékokat, most viszont már az egészségbiztosítás megkötéséhez is szükség van rá. David Bier, a Versenyképes Vállalkozás Intézettől egyetért az ACLU aggodalmaival.
„Ami a legaggasztóbb, hogy bizonyos tevékenységeket így elvileg engedélyhez köt, de ugyanakkor arra is használhatják, hogy bizonyos tevékenységeket korlátozzanak. Tulajdonképpen létrehozzák a nemzeti azonosítót, csak éppen kártyát nem gyártanak hozzá.”

Az Uniótag Magyarországon felsorolni is nehéz lenne azoknak az azonosító kártyáknak a számát, amikben ma már chip van, és amelyeket naponta használni kényszerülünk. Valószínűleg elmondhatjuk, hogy az EU messze az Egyesült Államok előtt jár a chipes igazolványok és az ujjlenyomatokat tartalmazó útlevelek bevezetésével, ráadásul itt minden adat a rendőrség adatbázisában kerül rögzítésre. Az Egyesült Államokban úgy tűnik rájöttek, hogy kártyára nincs is szükség, hiszen idővel úgyis az emberek testébe vándorolna. Egy fázist megspórolhatnak.

Forrás: http://www.wired.com/threatlevel/2013/05/immigration-reform-dossiers/