Ismét jelentkezik könyvajánló rovatunk ahol Orwell 1984-ének "ikertestvérét" mutatjuk be:
2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer még az Életnél is több, a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat - művészet, hit, az önmagáért való tudás -mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond, többet akar - Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát -, az nem akar mást, mint a boldogtalanságot. Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányozott világállamában nincs helye. Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare nevű, rég halott rajongó összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy Huxley olvasásával - mondjuk egy Szép új világ című könyvvel.
Zseniális disztópia. Lebilincselő könyv egy új, maximális kontroll alatt tartott társadalomról. Az emberek immáron nem normális születés útján jönnek világra, hanem egy mesterséges folyamat része a születés. Eleve rendelik el a modern "bábák" az új egyedek kasztját. Szerepet kap egy "szóma" nevű szer is ami a folyamatos boldogságot kívánja előidézni a közösség minden egyedében. Huxley rendkívüli könyvét veheti kezébe az olvasó.