Tíz 2014-et idéző Orwell idézet

George Orwell a modernkor egyik legismertebb kritikusának számít. Némelyik gondolata, bár több mint száz évvel ezelőtt fogalmazódott meg, arra enged következtetni, hogy értette, merre halad az emberiség.

1. „A mi korunkban nem lehet távol maradni a politikától. Minden ügy politikai ügy, a politika maga pedig egy rakás hazugság, terelés, ostobaság, gyűlölet és skizofrénia.”

Manapság sokan dugják a fejüket a homokba, ami a politikát illeti. Akármennyire is próbáljuk kerülni a kérdést, azok a politikai döntések, amiknek részvételéből megpróbáltunk kimaradni, előbb utóbb megjelennek az ajtónk előtt.

2. „Az összes háborús propaganda, a kiabálás, a hazugságok és a gyűlölet, kivétel nélkül olyan emberektől származnak, akik nem vesznek részt a harcban.”

Egy-egy katonai intervenció előtt, az esti híradót nézve, számos „szakértőt” és politikust hallhatunk, akik olyan városok megtámadása mellett érvelnek, amiknek a nevét éppen hogy csak megtanulták kimondani. Amikor a golyók elkezdenek repülni, a háborúért kiáltók továbbra is a stúdiók biztonságából adnak percre kész tudósítást a távoli városokban folyó vérontásról, miközben hadiipari részvényeik árfolyama az egekbe szökik.

3. „Háború egy idegen ország ellen kizárólag akkor történik, amikor a pénzosztály úgy gondolja, hogy profitálni fog belőle.”

Bár egyeseknek nehéz lehet szembenézni vele, sajnos az idézet nagyon is igaz. Elegendő megnézni, hogy kinek származott előnye az Egyesült Államok legutóbbi háborúiból, és Orwell idézete életre kel.

4. „Az objektív igazság fogalma fokozatosan eltűnik a világból. A hazugságok történelemmé válnak.”

Történelemkönyv gyűjteményemet nagy becsben tartom. Van iraki történelemkönyvem, ami leírja Saddam Hussein 1991-es győzelmét az Egyesült Államok felett. Három olyan történelemkönyvem is van, három különböző országból, ami azt állítja, hogy az érintett ország egyik állampolgára volt az első ember, aki sikeres repülést hajtott végre. Tudjuk, hogy bizonyos nagyhatalmú országok közös megegyezéssel hagyják, hogy bizonyos tények feledésbe merüljenek, és ez a tendencia az idő előrehaladtával egyre erősödik. A történelmet a győztesek írják, és soha nem kérdezik meg tőlük, hogy az igazat írták-e.

5. „A megtévesztés korában az igazmondás forradalmi tettnek számít.”

A jövő forradalmait nem golyókkal és robbanószerekkel, hanem a világot bejáró információkkal vívják. (IJ: Az emberiség megtévesztése is ugyanezzel a módszerrel történt, így tulajdonképpen az eszközök nem változtak.)

6. „Az újságírás lényege megírni, amit valaki nem akar nyomtatásban látni. Minden más, csupán propaganda.”

Amikor egy cikk senkit sem dühít fel, az nem egyéb, mint üres fecsegés. Manapság a legtöbb hírnek nevezett történet nem egyéb, mint hivatalosnak hangzó reklám.

7. „Az igazi életben mindig az üllő töri szét a kalapácsot…”

Nem az a fél a végső győztes, aki a legnagyobb kárt képes okozni, hanem az, aki a legtöbb kárt képes elszenvedni és mégis kitartani. A történelem tele van olyan példákkal, amelyben egy hadsereg megnyerte a csatákat, de elveszítette a háborút. (IJ: Az emberiség ellen 6000 éve folyó háború kimenetele pedig már 2000 éve eldőlt a Golgotán. Mára csupán személyes csaták maradtak.)

8. „A nacionalista nemcsak nem helyteleníti a saját oldala által elkövetett atrocitásokat, de hihetetlen kapacitással képes meg sem hallani azokat.”

Haditha, Panjwai, Maywand kerület, Mahmudiyah. Ezek a nevek valószínűleg a legtöbb olvasónak semmit sem jelentenek, míg a Bengázi elleni támadásról valószínűleg mindenki hallott. A legfőbb különbség, hogy az első négy esetben a brutális támadást végrehajtók amerikai zászlót viseltek a vállukon.

9. „A szólás, az írás és a tettek szabadságát veszélyeztető tényezők, bár önmagukban apróságnak tűnhetnek, összességükben azonban az állampolgárok jogainak semmibevételét eredményezik.”

Minden egyes nap a cenzúra valamilyen új formája születik, amit sokan vállrándítással fogadnak, azt gondolva, hogy úgyis csak egy kisebbséget érint. Mire felfogják, hogy a kritika kifejezésének lassan minden formája lehetetlenné vált, már túl késő lesz. És ezzel elérkeztünk Orwell legkeményebb megállapításához.

10. „Ha szeretnénk képet kapni a jövőről, képzeljünk el egy csizmát, amint egy ember arcára tapos – állandóan.”

Miután sikerült nacionalista érzelmeket táplálni a népbe és a folyamatosan változó és bővülő ellenségképpel szembeni védelem infrastruktúrája a helyére került, az emberek már nem lesznek képesek visszaszerezni a szabadságukat. Mire minden darab a helyére kerül, nemcsak a szabadság visszaszerzésének lehetősége, de az ehhez szükséges akarat is szertefoszlik. Az olvasók imádni fogják Nagytestvért.

forrás: Justin King | The Anti-Media, idokjelei.hu