Az USA bérgyilkosai - Avagy mi is az "outsourcing"?

Felel-e Washington az ártatlan civilek haláláért, ha a "szeretetcsomagot" külföldiek lövik ki?

Napjainkban az "outsourcing" szó (jel.: "kiszervezés".) Washingtonban szitokká vált. Egyébként ha a célirányos gyilkosságokról van szó, hazám hivatalos személyei furcsa módon inkább a hallgatást részesítik előnyben. Cikkeimben többször írtam a III. Háború méreteiről, különleges vonásairól, törvényszerűségeiről és stratégiai hatásosságáról - azaz azokról a célirányos gyilkosságokról, amiket nem a harcmezőn követnek el, arról a háborúról, amit Amerika többek közt Pakisztánban, Jemenben, Szomáliában és a Fülöp-szigeteken vív. A drónbevetéseket kritizálók rendszerint a támadási parancsot kiadó rendszer átláthatatlanságát, a Kongresszus és a bíróságok részéről megnyilvánuló kontroll gyengeségét, a békés lakosság fenyegetettségét bírálják, valamint azt, hogy az államhatalom láthatóan nem akar mindezen javítani. Azon bő 10 év során, amelyben az USA politikájának részévé tette a célirányos gyilkosságokat, az elemzők és a politikusok variánsok sorát tették le az asztalra, hogy az adminisztráció miként tudná ezt teljesen megreformálni. Végre valahára Obama elnökünk és Eric Holder főügyész megígérte, hogy "néhány hónapon" belül bevezetnek bizonyos reformokat, ezek átláthatóbbá teszik a rendszert. Ez a bejelentés jónéhány hónappal ezelőtt történt. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy Obama kormányzata nem volt hajlandó részt venni a Kongresszus nemrégi, drónokkal kapcsolatos meghallgatásán, s nem felelt az újságírók és politikusok azon kérdéseire sem, amik a beígért reformokkal voltak kapcsolatosak, valószínű, hogy a majdani változtatások nem fognak megfelelni elnökünk ama állandóan hangoztatott ígéretének, miszerint kormányzatát a "történelem legátláthatóbb adminisztrációjává" teszi.

Egyébként, ha Önt érdekli Obama kormányzatának a célirányos gyilkosságokkal kapcsolatos politikája, nem szabad megfeledkezni azokról az analóg csapásokról sem, amiket szövetségeseink és partnereink mérnek: ők Amerikától kapják a pénzt, a fegyvert és a felderítési adatokat. Amikor az Egyesült Államok segít más államoknak és szervezeteknek végrehajtani a gyilkosságokat, amiket eme segítség nélkül lehetetlen lenne véghez vinni, államunkat terheli a teljes felelősség ezeknek az akcióknak eredményéért. A Fehér Ház bármilyen reformjavaslatának, a Kongresszus bármelyik új meghallgatásának figyelembe kell vennie Amerikának a kliens-országok által végrehajtott célzott gyilkosságokban való aggasztó közreműködését. Megemlítünk néhányat a legkirívóbb, közelmúltban történt akciók közül, amelyekben az USA közvetlenül közreműködött:

Szomália: 2002-ben létrehoztak egy kis operatív csoportot a CIA és a Speciális Műveletek Közös Parancsnoksága munkatársaiból. Feladatuk az volt, hogy a kelet-afrikai "Al-Kaida" sejt kb. 20 tagját fogják el, vagy öljék meg. Később a sajtó tudomására jutottak a kenyai fővárosból, Nairobiból, az ottani USA követségről küldött diplomáciai táviratok. Ezekből kiderült, hogy eme szoros határidős cél elérésére "nem tradicionális partnereket" (azaz fegyveres csoportok vezetőit -"hadurakat") használtak. Jeremy Scahill "Dirty Wars: The World Is a Battlefield" (Piszkos háborúk: az egész világ egy csatatér) c. munkájában az amerikai terrorellenes akciók történetében addig példa nélkül álló esettel kapcsolatban interjút közöl az egyik ilyen partnerrel - Mohamed Afrah Qanyare hadúrral. Ahogy Scahill írja, havi 100 -150 ezer USD díjazásért, amit a CIA-től kaptak, "Qanyare és társai teljeskörű hadjáratot folytattak mindazok -legyenek szomáliaiak vagy külföldiek- elfogására és megölésére, akit ők bármilyen iszlám mozgalom támogatásával gyanúsítottak". Később Sean Naylor újságírónak elmondta a felderítésnél dolgozó hírforrása, hogy a hadurak Szomáliában "hét vagy nyolc" al-kaidás elfogásában segítették a CIA-t.

Észak-Irak. 2007. novemberében az Egyesült Államok Ankarában, Törökország fővárosában létrehozott egy "közös csoportot a felderítési adatok kicserélésére". A nyilvánosságra került diplomáciai táviratban ez áll: "A törököknek hozzáférést adtunk az RC-135 Rivet Joint és U-2 speciális repülők adataihoz, valamint a Predator minden videofelvételéhez...Az amerikaiak és a törökök közösen elemzik az említett rendszerektől érkező adatokat". A csoport megalakítása után nemsokára a Pentagon egyik munkatársa kijelentette, hogy az Egyesült Államok gyakorlatilag "megmutatja a célokat Törökországnak". S bár az adminisztráció 2007-től az emberi jogok érvényesüléséről szóló országos bontású jelentésében mindig megemlíti azoknak a civileknek megölését, akik Törökországnak a Kurd Munkáspárt feltételezett harcosai elleni antiterrorista műveletei közben vesztették életüket,de azt egy szóval sem említik, hogy ehhez az USA-nak is köze van.

2011. decemberében az amerikaiak átadtak egy drón-videót Törökországnak. Ezt egy légicsapás követte, amiben 34 békés civil vesztette életét, köztük 17 gyermek. A Pentagon egyik vezető beosztású munkatársa ezután érezhető keserűséggel bizonygatta: "A törökök adták ki a parancsot. Ez nem az amerikaiak döntése volt." A soros kormányközleményben alig emlékeztek meg erről a katasztrófáról: "az ellenzék és a jogvédő szervezetek feltételezik, hogy a történtek oka az, hogy nem kielégítőek a civil lakosságot védő rendelkezések." Arról, hogy milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy Törökország továbbiakban ne használhasson fel amerikai felderítési adatokat olyan légicsapások mérésére, amik veszélyeztetik a civil lakosságot, nem szól a kormányközlemény.

Joseph Kony. (Ugandában szervezett egy felszabadító hadsereget, célja a jelenlegi kormány elűzése.Előfordult, hogy halálhírét költötték, de pl. idén márciusban reá hivatkozva az USA újabb "katonai tanácsadókat", katonai segélyt küldött az ugandai kormánynak...a ford) 2008. decemberében négy ugandai Mi-24-es helikopter tüzet nyitott a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Garamba nemzeti parkban levő 4 táborra. Rakétával támadtak. Scott Johnson újságíró közölte,hogy a támadás napjának reggelén Uganda egyik ideiglenes repterén amerikai katonai tanácsadók térképen mutatták meg a célokat a pilótáknak - "négy jól látható, a park erdőirtásaiba települt girbe-gurba tábort". Ez a hadművelet kapcsolatban volt egy, az amerikaiak számára fontos katonai feladattal - segíteni az ugandai kormányt, hogy megölhesse az ellenállás hadseregének vezetőjét. Az ifjabb Bush elnök számára minden jel szerint ez volt az egyik legfontosabb feladat. A Fehér Ház egyik vezető tisztviselője később elmondta nekem, hogy Bush második elnöksége idején ugyanolyan gyakran kérdezett rá Kony megölési kísérleteire, mint Osama bin Ladenéra.A 2008-as légicsapás sikertelen volt: "a helikopterek személyzete később jelentette, hogy tűz alá csak néhány tucat ember került, köztük nők és gyerekek". Három év múlva Obama 100 amerikai katonai tanácsadót vezényelt Ugandába, feladatuk az volt, hogy felderítési adatokkal (amerikai adatokkal) segítsék az (ugandai) operatív tervezést, azt, hogy Uganda hozzáférjen Konyhoz. Ebben a hónapban a Szenátus külügyekkel foglalkozó bizottsága előtt a Pentagon képviselőjeként Alexander Vershbow kijelentette: "Mi, s ez magától értetődő, partnereinket igyekszünk segíteni abban, hogy elfogják, vagy megöljék Joseph Konyt és társait. Magát a hadműveletet azonban a helyszínen az ugandaiak önállóan fogják végrehajtani".

Pakisztán. 2009-ben, a CIA-val való ötéves rendkívül szoros együttműködés után, valamint dróntámadások képében jelentkező segítség nyomán Pakisztán beleegyezett, hogy létrehoznak egy közös teamet a felderítési adatok feldolgozására. A 2009. májusi keltezésű amerikai diplomáciai távirat közli: "Pakisztán kezdi elfogadni azt az amerikai katonai segítséget, amit az antiterrorista hadműveletekhez felderítés és megfigyelés útján nyújtunk." A felderítési adatok pakisztáni hadseregnek való átadásának azt a célt kellett volna szolgálnia, hogy segítsen Iszlamabadnak csapásokat mérni a "Talibán" ugyanazon harcosaira, akik a CIA rakétáinak is célpontjai voltak. Nem lett volna szabad bekövetkeznie, hogy a pakisztáni felderítés a támadás előtt figyelmeztesse a célpontot. David Petraeus tábornok, aki abban az időben a Központi Parancsnokság főnöke volt, 2009. áprilisában a Szenátus előtt kijelentette, hogy voltak olyan esetek, amikor "a felderítő szolgálat munkatársai tájékoztatták a tálibokat a tervezett hadműveletekről." Megemlítjük ennek az amerikai - pakisztáni együttműködésnek egyik kirívó példáját. 2011. őszén az Egyesült Államok átadta Pakisztánnak egy tálib tábor koordinátáit, ami valahol a törzsi területeken volt. A pakisztániak csapást mértek a 2010-ben Amerikától vásárolt korszerű F-16-osokkal, de - ahogy egy névtelenséget kérő amerikai hivatalnok közölte, "nem az általunk megjelölt hegyi célra". Egyébként, ha figyelembe vesszük, hogy a felkelők elleni hadműlveletei során Pakisztán rendszeresen törvénytelen gyilkosságokat követ el, ez az eset -puszta hegyek bombázása- valamilyen ok miatt a legjobb variáns volt az adott helyzetben.

Honduras. 2012 júliusában két, egymástól független esetben hondurasi vadászgépek "az amerikai rádiólokációs felderítési adatok felhasználásával" repülőket lőttek le a Karib tenger felett. A lelőtt gépek valószínűleg kábítószert csempésztek. Damien Cave és Ginger Thompson a következőket írták: "Hány ember halt meg? Mi volt a gépek fedélzetén, drog vagy utasok? A hivatalnokok Hondurasban, Washingtonban is azt mondják, hogy fogalmuk sincs róla. A lelőtt gépeket nem találták meg." 2013 augusztusában az USA megszüntette a rádiólokációs felderítési adatok megosztását Hondurasszal, novemberben azonban visszatért ehhez a gyakorlathoz. Az ottani amerikai követség hivatalosan bejelentette: "Honduras egy sor intézkedést hozott annak érdekében, hogy polgári repülőket ne lőjenek le." Annak ismeretében, hogy Amerikában még egyetlen drog iránt sem szűnt meg a kereslet, azok iránt sem, amik a lelőtt gépeken lehettek, a gépek megsemmisítését lehetővé tevő adatok megosztása igencsak hatástalan lépésnek bizonyult a drogkereskedelem elleni harcban.

Mali. 2013 februárjától katonáink a Nigéria nyugati részén fekvő bázisról elkezdték néhány fegyvertelen drón járőröztetését. Megpróbálják Algériában, Nigériában és Maliban nyomon követni az "Al- Kaida" és más ellenséges iszlamista szervezet feltételezett aktivistáit. Bár Obama adminisztrációja nem zárja ki, hogy a drónokat a jövőben felfegyverzik rakétákkal, egy vezető hivatalnok bejelentette: "Nem akarunk gyilkosságokhoz hozzájárulni." De mit ad Isten, közvetlenül azután, hogy elhangzottak ezek a szavak, az Egyesült Államok elkezdte " a fel nem dolgozott (drónokról érkező) videójelek és más információk reál idejű megosztását a francia hadsereggel és felderítéssel." (Magyarul: minden adatot egyidőben kaptak meg a franciák és az amerikaiak. ...a ford.) Márciusban a Wall Street Jonurnal megírta, hogy a drónok "csak az utóbbi pár héten csaknem 60 francia légicsapás végrehajtásához szolgáltattak adatot." A megöltek közt volt a fegyveres ellenállók vezére, Mokhtar Belmokhtar. Őt Obama kormányzata be szándékozott sorolni ama "objektumok" sorába, akiket a Speciális Műveletek Közös Parancsnoksága erőivel "ki kell küszöbölni". 2003-ban már meg akarták gyilkolni, de a Maliban szolgáló amerikai követ megvétózta a műveletet.

A fentiekben említett, az utóbbi időben Washington kliensei által végrehajtott célirányos gyilkosság-példák nem egyediek. Gyakorlatilag szóba jönnek az Afganisztánban, Kenyában, a Fülöp-szigeteken, Jemenben és egy sor más országban rendszeresen végrehajtott antiterrorista hadműveletek. Az amerikai és a kliens-államok által végrehajtott célirányos gyilkosságok közt az a különbség, hogy az utóbbiaknál Amerika közreműködését, az értük viselt felelősséget könnyebb "elkenni". Tavaly Mike Rogers képviselő, a Kongresszus felderítési ügyekkel foglalkozó bizottságának tagja a felderítési adatok cseréjéről szólva megjegyezte: "S mi van, ha ez az információ egy külföldi kormány kezébe kerül, és ezzel valami ostobaságot követ el, vagy ha olyan személyhez jut, aki valamilyen őrültségre használja fel?"

Ez egy igen furcsa kérdés azon politika számára, aminek feltételezhetően felügyeletet kellene gyakorolnia a CIA felett. Ha a fehér Ház és a Kongresszus végre valahára rászánja magát,hogy komolyan megreformálja azokat a jogi és operatív elveket, amik alapján az USA célirányos gyilkosságokat hajt végre nem háborús övezetben, az új elveknek azokra a gyilkosságokra is vonatkozniuk kell, amiket Amerika támogatásával követnek el. (Hé, Szerző Úr! Tehát az USA-nak "bizonyos feltételek fennállása esetén" joga van bármely állam területén, az illető ország jóváhagyása, tudta nélkül, mindenféle jogi procedúra mellőzésével eltenni láb alól az Amerikának nem tetsző személyeket? Csak az "emberi jogok", "demokrácia védelme", stb. dumába kell csomagolni az indokot?...a ford.) Politikusainknak figyelembe kell venniük azokat az eseteket is, amikor a halálos lövést külföldiek adják le, mert valószínűsíthetően egyre több ilyen eset lesz. A "partnerség fejlesztés-potenciálja" kiterjesztésének - a Pentagon most ezzel foglalatoskodik- az a fő célja, hogy kiképezze, felfegyverezze és felderítési adatokkal lássa el más államok katonáit, hogy azok képesek legyenek az USA érdekeit sértő embereket elfogni, vagy megölni. Azonban ha ezek a hadműveleteket csak az USA közvetlen segítségével lehet végrehajtani, akkor végül az Egyesült Államoknak kell értük viselni a felelősséget.

forrás: "Foreing Policy" (USA); Micah Zenko - www.foreignpolicy.com

A fodításért köszönet Aleksz-nak!