Az ISIS miként borítja lángba a Közel-Keletet

A Levantei Iszlám Állam (ISIS) radikális szunnita szervezet az al-Kaidából nőtt ki, de radikalizmusban és kegyetlenségben túltesz a szellemi elődjén.

Szaud Arábia mindenütt a világon elősegítette a vahabizmus (vahabizmus - az iszlám legszélsőségesebb, legkonzervatívabb irányzata...a ford,) elterjedését, s közvetlenül felelős az "Irak és Levante Iszlám Állam" (általában az angol rövidítése, az ISIS használatos...a ford.) megerősödéséért. Jelenleg már Szaud Arábia számára is fenyegetést jelent az ISIS.

Atlantico: Ahogy a The Financial Times írja, a hidegháború befejezése után Szaud Arábia sok vahabita iskolát és mecsetet finanszírozott a Balkánon. Ezzel megváltoztatta a helyi szúfista (jórészt ezoterikus filozófiai irányzat...a ford) muzulmán kultúrát, felváltotta a radikális vahabizmussal. Szaud Arábia azzal, hogy így viszonyul a vahabizmushoz, milyen mértékben teremtett kedvező feltételeket az olyan csoportosulások fejlődéséhez, mint az ISIS? Van e erre valamilyen történelmi precedens?

Alain Rodier (a Francia Felderrítési Kutató Központ igazgatója, a szervezett bűnözés és az iszlám terror szakértője): Szaud Arábia 1979-ben kezdte finanszírozni a radikális iszlamista csoportokat, akkor, amikor elkezdődött a háború az Afganisztánba betört szovjet csapatok ellen.

Az volt a céljuk, hogy kiűzzék a hitetleneket ebből a muzulmán országból. Mindez a pakisztániak támogatásával történt, akikkel Er-Rijadnak mindig kiváló kapcsolatai voltak. A bőkezű támogatás azt eredményezte, hogy az arabok olyan iszlamista szervezeteket is finanszíroztak, amelyek az iszlamabadi kormány ellen is felléptek. Valójában azt a segítséget, amit a Pakisztán É-Ny-i törzsi zónájában élő emberek kaptak, teljesen más célokra használták fel, mint amire a szponzorok szánták.

Ráadásul Er-Rijadnak nagyon nem tetszett, hogy a háború után a szaudi különleges szolgálatokkal szerződéses viszonyban levő Oszama bin Laden "elszakította a gyeplőt". Meg kell jegyezni, hogy ObL ismertsége ekkor annak volt köszönhető, hogy családja közeli kapcsolatban állt a királyi dinasztiával. "Hősies" múltja mindössze "kitaláció", ami élete felfújt legendáriumán alapul. Er-Rijad nem kívánatos elemnek nyilvánította, 1993-ban Szudánban kapott menedéket. Azután szakított véglegesen a szaudi vezetéssel, hogy az 1990-1991-ben támogatta Amerikát az Öböl Háború alatt. Bin Laden nem értette a királyi ház "reálpolitikáját", ami minden eszközzel terjeszti a vahabizmust, s ugyanakkor megtűri szent földjén az istentelen katonák állomásoztatását.

Ezzel párhuzamosan Szaud Arábia jótékonysági szervezeteken keresztül az egész muzulmán világban mecsetek építését finanszírozta, hogy ezzel növelje befolyását, ezzel is ellenállva Teherán és a "Muzulmán Testvériség" törekvéseinek - ezeket már akkor is versenytársaknak tekintette. Ez a folyamat jelenleg is tart, többek közt nálunk, Nyugaton is. Ezt a tényt úgy kell tekinteni, mint Er-Rijadnak a "Muzulmán Testvériség" (ez a szervezet különsen erős Katarban) ellen a kulisszák mögött folytatott harcának részét.

Szíriában a szaudiak gyorsan felismerték az ISIS veszélyességét, és ellensúlyként megalakították az Iszám Frontot. Be kell ismerni, hogy ez a kezdeményezés sikertelen volt, függetlenül attól, hogy 2013-ban elindítottak egy dezinformációs kampányt is. A lázadók propagandája azt hangoztatta, hogy az ISIS visszavonul, valójában a mozgalom csak átcsoportosította erőit, és igen gyorsan kiterjesztette földrajzi értelemben vett jelenlétét. Azóta támadásba mentek át, és minden bizonnyal új területeket hódítanak meg az országban. Damaszkusz taktikai célokból szintén hozzájárult az ISIS kialakulásához (a széthúzás megerősítése és a lázadók meggyengítése érdekében szabadon engedte a bebörtönzött iszlamistákat, és nem folytatott aktív harcot a mozgalom ellen), s ma már igencsak bánja ezt. Kezdetben az ISIS harcosai nem voltak jelen azokban a körzetekben, amiket a szíriai rezsim stratégiai fontosságúaknak ítélt.

A kalifátus ma mivel fenyegeti Szaud Arábiát?

Mint az "Al-Kaida", az Iszlám Állam is fellép a szaudi királyi család ellen. Az a véleményük, hogy az teljes mértékben korrumpálódott, és az USA meg Izrael parancsait hajtja végre. Halif Ibrahim igyekszik megdönteni a dinasztia hatalmát, hogy megnövelje kalifátusát. Jelenleg Szaud Arábia nem tartozik a kalifátus elsődleges céljai közé, előbb meg kell erősítenie pozícióit Szíria és Irak területén. Középtávon őt jobban érdekli Libanon, Jordánia és a Sinai félsziget. A Sinain célba vehető az egyiptomi rezsim és Izrael: a palesztinok harca minden jel szerint fontos a kalifátus számára, bár az "Al-Kaida"soha nem mutatott különösebb érdeklődést iránta. Az Iszlám Államnak az a problémája, hogy az "AL-Kaida" továbbra is szilárd pozíciókkal rendelkezik Jemenben, pedig ez az állam lenne a Szaud Arábia elleni harc hídfőállása. Nem kizárt, hogy megpróbálja visszaszorítani az ott tevékenykedő iszlamista erőket, hogy ő legyen a harc vezető ereje.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a harc nagyon sokáig fog tartani. Az idő értelmezése Keleten nem olyan, mint nálunk, Nyugaton. Az Iszlám Állam követőinek soraiban ott vannak a legfiatalabb gyermekek is, és ez a jelenség nem a véletlen szülöttje. Ők fogják folytatni apáik dzsihádját, apáikét, akik még abban sem reménykednek, hogy megláthatják a harc végét.

Gyermekek kiképzése az ISIS kötelékein belül

Azonban nem játszik e a tűzzel Szaud Arábia, amikor néhány állampolgára a kalifátust pénzeli?

Körülbelül egy éve Er-Rijad úgy határozott, hogy bíróság elé állítják mindazokat, akik Szíriában dzsihádot akarnak folytatni állami beleegyezés nélkül. Ez vonatkozik a fegyveresekre is, meg a szponzorokra is. A rezsim túl komolynak érzi ahhoz a fenyegetést, hogy behunyja a szemét. Másrészt a leggazdagabb szponzorok nagy többsége Kuvaitban található, nem pedig Szaud Arábiában. Egyébként meg távolról sem minden szaudi sejket tartanak szigorú ellenőrzés alatt, s ezek közül többen kimondottan nem tisztelik a királyi családot.

Az önmagát kalifává kinevező Abu Bakra al-Bagdadi dzsihádja fenyegetést jelent Szaud Arábia számára ideológiai téren is. A kalifátus iszlámja miben különbözik Er-Rijad ortodox vahabizmusától?

Ideológiájukban szinte nincs különbség. Er-Rijád azonban felismerte, hogy pragmatizmusra is szükség van. A vahabizmus és a szalafizmus közti különbség igen kicsi.

Közel-Keleten még milyen forrásai vannak a radikális iszlám további fejlődésének?

Közel-Keleten a harcos radikális iszlám egyre kevesebb támogatást kap hivatalos, állami forrásokból. Az országok vezetői megértették, hogy a radikálisok "korrumpáltaknak" tartják őket. A nemzetközi szélsőségesek célja az, hogy elkergessék őket. Magánszemélyek azonban igen fontos szerepet játszanak ott. Az Iszlám Államnak jelentős bevétele van az elfoglalt olajmezők termelésének eladásából is. (Érdekes lenne megtudni, hogy kik veszik meg a radikálisok olaját. Az meg talán még érdekesebb kérdés, hogy az USA által vezényelt NATO és nyugati média miért nem követel és léptet életbe olyan szigorú gazdasági szankciókat, mint tette azt Iránnal, s teszi most Oroszországgal...a ford.)

A történtekben milyen szerepe van a siíták és szunniták közti feszült viszonynak?

Általában véve a szunniták utálják a siítákat, "hittagadóknak" tartják őket, azaz az iszlám árulóinak. Az nem mondható, hogy ez az érzés nem kölcsönös. Amikor a siíták Irán közreműködésével megpróbálták befolyásukat kiterjeszteni a világban, ezt igen rossz néven vették a szunniták. Ezt az ellenük irányuló agressziónak tekintették. Hasonló félelemérzet eléggé általános a történelemben.

Hogyan hatott Szaud Arábiára az Iránban 1979-ben végbement siíta iszlám forradalom? És Irak 2003-as lerohanásának hatása?

Szaud Arábia "szuronyt szegezz!"-zel fogadta az 1979-es forradalom utáni iráni expanziós terveket. Valójában az szaudiak első reakciója a védekezés volt. Azonban - mint ismeretes - a legjobb védekezés a támadás.

A 2003-as Irak elleni amerikai támadás támogatást kapott az iráni titkosszolgálattól. A teheráni rezsim kimondhatatlanul örült annak, hogy az amerikaiak belegyalogoltak az iraki mocsárba (ez érezhetően meggyengítette Washington Teheránra nehezedő nyomását), és hogy eltávolították régi ellenségüket, Szaddam Huszeint. ( A szakértő "elegánsan" átsiklik afelett, hogy Szaud Arábia hogyan járult hozzá az invázióhoz, illetve hogy miként fogadta Szaddam bukását. Szaud Arábia minden lehetséges logisztikai támogatást megadott Amerikának, az ország területén állomásozott és készült fel a támadó erők egy része. Er-Rijád is "kimondhatatlanul örült" annak, hogy szomszédságából eltűnt egy államot és egyházat szétválasztó rezsim...a ford,)

Az USA és a Nyugat "zusammen" szövetségesei Szaud Arábiának. Így nem terheli e őket is a felelősség egy része a kialakult helyzetért?

Azért, ami napjainkban történik, mindenki felelős. Nyugatnak az a szemlélete, hogy mindenek fölé helyezi a választásokon alapuló jogvédő államberendezkedést ( hallott e már valaki olyasmit, hogy egy komolyan veendő nyugati vezető politikus aggodalmát fejezte ki a Szaud Arábiában és a Perzsa öböl államaiban uralkodó "demokratikus" viszonyok miatt?) egy sor állam destabilizálásához vezetett. A nyugati vezetésen túl gyakran eluralkodnak az érzelmek, ez pedig nem lehet a külpolitika alapja. Az a véleményem, hogy vezetőink abszolút nem gondolkodnak el azon, hogy mi vár ránk a nem is olyan távoli jövőben.

(Az újkori történelemben senki nem tett annyit a radikális iszlám terjedéséért, mint az ifjabb Bush és Obama elnökök, valamin kliens államaik. Az ISIS jogelődje 2003-ban alakult Irakban, az ország lerohanása után. Kezdezben a nyugati megszállók ellen harcolt a szunnita szervezet, majd az amerikaiak kivonulása után a siíták ellen fordult, köszönhetően Maliki elnök megosztó, szunnita-ellenes politikájának.

2011-ben É-Afrikán Nyugat teljeskörű -beleértve a katonai beavatkozást is- végigsöpört az arab tavasz. Az eredmény felemás?, inkább negatív, pl. Líbiában őskáosz van. Szíriában is ekkor kezdődtek az "események". Kezdetben tüntetések, majd fegyveres harc. A Nyugat azonnal a kormányellenes erők oldalára állt. Propaganda ezerrel -Asszad vegyi fegyverekkel irtja a polgári lakosságot- majd előbb titkos, majd nyílt pénzügyi és fegyverszállítási segítség a "felkelőknek", s állandő fenyegetődzés a katonai beavatkozással. A Damaszkusz ellen harcolók összetétele rendkívül heterogén, köztük van az említett iraki szunnita szervezet is. Valóban demokratikus szerveződésektől az Al-Kaidáig, igen széles a skála. Természetesen a CIA bőkezű támogatásából jutott a szélsőséges iszlamistáknak is. Valamikor 2013-ban kezdődhetett az Al-Kaidából az ISIS kiválása. Az Al-Kaida hagyományosan a Nyugat elleni harcot, az ISIS a "valódi" iszlám állam létrehozását és folyamatos terjeszkedését tűzte ki célul. Jellemző az USA "bölcs" polikájára, hogy a Szíria felett repülő amerikai drónok már nem Asszad katonái, hanem az ISIS levegőből megsemmisíthető célpontjait keresik..a ford.)

forrás: "Atlantico", Franciaország www.atlantico.fr

a fordításért köszönet Aleksz-nak!

A cikket ajánlom Dokinak!  - Kontrollblogadmin