Agenda 21 – Mi vagyunk a probléma a megoldáshoz
Miközben az ENSZ polip Agenda 21 karjának az élet szinte minden területét fojtogató szorítása egyre nyilvánvalóbban megmutatkozik a zöld mozgalomban, látnunk kell, hogy ez a kar is csupán az éhes száj táplálásának egyik eszköze. A kar egy üzenetet hordoz, amelynek legfőbb célja álomba ringatni vagy álomban tartani az embereket, belesulykolva az agyakba, hogy a probléma nem lehet egyéb, mint az, amit egyedül a kívánt és felkínált megoldás számolhat fel.
Az Agenda 21 valójában egy sokkal átfogóbb terv, mint amit a folyamatosan hangoztatott törekvések a termőföld magántulajdonának eltörlésére, a források korlátozására, a vagyon újraelosztására, a társadalmi igazságosság megvalósítására vagy bolygónk „visszaszolgáltatására” a természetnek sejtetni engednek.
Azt kérdezik mi ez a probléma?
Az ENSZ tudósai, az IPCC tagjai, a NASA és számos szervezet hirdeti évek óta az ember által előidézett globális felmelegedés és számos egyéb környezeti probléma legtöbbször vélt, néha valós, de sokszor eltúlzott súlyosságát.
A döntés végleges. A probléma mi magunk vagyunk. Az új ellenség maga az ember vagy más szóval a túlnépesedés. A megoldás pedig az Agenda 21.
Tehát, hogy értsük miről is van szó: Ha tudjuk, hogy a cél az ember elpusztítása, nyilvánvaló, hogy a háttérhatalom, illetve a mögötte rejlő erők, az embert fogják feltüntetni, mint minden probléma okozóját, hogy megoldásként a föld népességének drasztikus csökkentését kínálhassák fel. A harc az emberi lelkekért folyik.
A fenntarthatóság a túlnépesedés mítoszból ered, ami az elmélet szerint 2050-re elpusztítja a földet. Ha egy csoda folytán a széndioxid kibocsátás nullára esne, a földet sanyargató csapás, az ember, akkor is megmaradna. Újból és újból a szánkba rágják, nehogy elfelejtsük.
Az ENSZ Globális Biodiverzifikáció Felmérés Jelentés (Heywood & Watson, 1975, évente frissítve, 773. oldal) azt javasolja, hogy a világ népességét 1 milliárdra kell csökkenteni a nyugati életforma fenntarthatóságának érdekében. Az ipar felszámolásával (az 1765-ös viszonyokat megelőző szintre esve vissza) pedig egy 4-5 milliárdos parasztnépességet is elképzelhetőnek tart.
A jelentés egyértelműen kimondja: „a népességnövekedés túllépte a bioszféra kapacitását.”
Az ENSZ szerint a föld népessége 2050-re elérné a 10,8, 2100-ra pedig a 15,8 milliárdot, amihez szerintük az élelmiszertermelést 100 százalékkal kellene növelni, a vízhiányról nem is beszélve.
Erre első alkalommal Thomas Malthus figyelmeztetett, aki úgy gondolta, hogy a föld 1890-re kifogy az ételből és megoldásként azt javasolta, hogy rontsanak a szegények életkörülményein, ezzel segítve elő a magasabb halálozási arányt. Az azóta eltelt több mint 120 évben a dátumot rendszeresen módosították, a módszerek pedig finomodtak.
Olyan ez, mintha az áldozatot vádolnánk a bajért a támadó helyett. Ezzel elterelik a figyelmet az igazi problémáról: a diszfunkcionális világrendről, ami nem az emberiséget és a népességet fenntartani képes elveket támogatja.
A globális felmelegedés kitűnő eszköze a népességcsökkentésnek. A propaganda szerint a hőmérséklet emelkedés megállításához a széndioxid kibocsátásnak azonnal nullára kellene esnie. A föld növekvő népességének tápláláshoz azonban nem kevesebb, hanem több széndioxidra van szükség. Ebből kiindulva a háttérhatalom egyre gyakrabban és egyre nyíltabban hangoztatja, hogy az egyedüli megoldás erre a dilemmára a föld népességének drasztikus csökkentése.
Ezek ma már nyilvános törekvések, amelyeket rendre megtalálunk az ENSZ, a NASA, a Royal Society, az Amerikai Tudományos Akadémia és hasonló szervezetek dokumentumaiban (link, link, link). Bárki elolvashatja őket, csak a vak nem látja, hogy mi történik. Sajnos azonban pontosan ez a probléma: a legtöbb ember hiába néz, mégsem lát, illetve tagadásban él.
Az ENSZ Agenda 21 fenntartható fejlődés programjának lényege tehát, hogy mi emberek nem vagyunk fenntarthatók.
Ebből kiindulva a megoldás csupán egyvalami lehet: a népességcsökkentés.
Mivel tehát a népességcsökkentés maga a cél, a probléma csakis a túlnépesedés lehet.
Az Agenda 21 valójában egy sokkal átfogóbb terv, mint amit a folyamatosan hangoztatott törekvések a termőföld magántulajdonának eltörlésére, a források korlátozására, a vagyon újraelosztására, a társadalmi igazságosság megvalósítására vagy bolygónk „visszaszolgáltatására” a természetnek sejtetni engednek.
Azt kérdezik mi ez a probléma?
Az ENSZ tudósai, az IPCC tagjai, a NASA és számos szervezet hirdeti évek óta az ember által előidézett globális felmelegedés és számos egyéb környezeti probléma legtöbbször vélt, néha valós, de sokszor eltúlzott súlyosságát.
A döntés végleges. A probléma mi magunk vagyunk. Az új ellenség maga az ember vagy más szóval a túlnépesedés. A megoldás pedig az Agenda 21.
Tehát, hogy értsük miről is van szó: Ha tudjuk, hogy a cél az ember elpusztítása, nyilvánvaló, hogy a háttérhatalom, illetve a mögötte rejlő erők, az embert fogják feltüntetni, mint minden probléma okozóját, hogy megoldásként a föld népességének drasztikus csökkentését kínálhassák fel. A harc az emberi lelkekért folyik.
A fenntarthatóság a túlnépesedés mítoszból ered, ami az elmélet szerint 2050-re elpusztítja a földet. Ha egy csoda folytán a széndioxid kibocsátás nullára esne, a földet sanyargató csapás, az ember, akkor is megmaradna. Újból és újból a szánkba rágják, nehogy elfelejtsük.
Az ENSZ Globális Biodiverzifikáció Felmérés Jelentés (Heywood & Watson, 1975, évente frissítve, 773. oldal) azt javasolja, hogy a világ népességét 1 milliárdra kell csökkenteni a nyugati életforma fenntarthatóságának érdekében. Az ipar felszámolásával (az 1765-ös viszonyokat megelőző szintre esve vissza) pedig egy 4-5 milliárdos parasztnépességet is elképzelhetőnek tart.
A jelentés egyértelműen kimondja: „a népességnövekedés túllépte a bioszféra kapacitását.”
Az ENSZ szerint a föld népessége 2050-re elérné a 10,8, 2100-ra pedig a 15,8 milliárdot, amihez szerintük az élelmiszertermelést 100 százalékkal kellene növelni, a vízhiányról nem is beszélve.
Erre első alkalommal Thomas Malthus figyelmeztetett, aki úgy gondolta, hogy a föld 1890-re kifogy az ételből és megoldásként azt javasolta, hogy rontsanak a szegények életkörülményein, ezzel segítve elő a magasabb halálozási arányt. Az azóta eltelt több mint 120 évben a dátumot rendszeresen módosították, a módszerek pedig finomodtak.
Olyan ez, mintha az áldozatot vádolnánk a bajért a támadó helyett. Ezzel elterelik a figyelmet az igazi problémáról: a diszfunkcionális világrendről, ami nem az emberiséget és a népességet fenntartani képes elveket támogatja.
A globális felmelegedés kitűnő eszköze a népességcsökkentésnek. A propaganda szerint a hőmérséklet emelkedés megállításához a széndioxid kibocsátásnak azonnal nullára kellene esnie. A föld növekvő népességének tápláláshoz azonban nem kevesebb, hanem több széndioxidra van szükség. Ebből kiindulva a háttérhatalom egyre gyakrabban és egyre nyíltabban hangoztatja, hogy az egyedüli megoldás erre a dilemmára a föld népességének drasztikus csökkentése.
Ezek ma már nyilvános törekvések, amelyeket rendre megtalálunk az ENSZ, a NASA, a Royal Society, az Amerikai Tudományos Akadémia és hasonló szervezetek dokumentumaiban (link, link, link). Bárki elolvashatja őket, csak a vak nem látja, hogy mi történik. Sajnos azonban pontosan ez a probléma: a legtöbb ember hiába néz, mégsem lát, illetve tagadásban él.
Az ENSZ Agenda 21 fenntartható fejlődés programjának lényege tehát, hogy mi emberek nem vagyunk fenntarthatók.
Ebből kiindulva a megoldás csupán egyvalami lehet: a népességcsökkentés.
Mivel tehát a népességcsökkentés maga a cél, a probléma csakis a túlnépesedés lehet.
Ajánlott videók a témában:
Túlnépesedés mítosz
Van elég étel a földön
Agenda 21 – A fenntartható fejlődés igazi arca dióhéjban
A nagy globális felmelegedés svindli
Túlnépesedés mítosz
Van elég étel a földön
Agenda 21 – A fenntartható fejlődés igazi arca dióhéjban
A nagy globális felmelegedés svindli
Agenda 21 – Mi vagyunk a probléma a megoldáshoz
Reviewed by envagyokapeterproba
on
3:57
Rating: