Ipari kémkedés és a technológiai világelsőség: Erről is szól az NSA-botrány

Napról napra többet tudunk meg arról, hogy az USA miként kémkedik barátai és szövetségesei ellen. Ebbéli tudásunkat nagyban növelték a  német Der Spiegelben és a francia Le Monde-ban megjelent anyagok. A Der Spiegel pl. a Mexikó, annak elnöke és kormánya elleni aktív kémkedésről cikkezik, meg arról, hogy adatokat gyűjtöttek a brazíliai Pemex olajcégről. A Le Monde kiteregeti, hogy az USA miként használta a francia telefon- és internethálózatot milliónyi telefonbeszélgetés lehallgatására, az elektronikus levelezés és adatközlés rögzítésére. Franciaország annyira szívére vette a dolgot, hogy külügyminisztere magyarázatoz követelve magához rendelte az amerikai nagykövetet.

Felkészülhetünk arra, hogy a közeljövőben új részleteket hoznak nyilvánosságra az amerikai kémkedésről. A Nemzetbiztonsági Ügynökség csápjai nemcsak az Államokkal ellenséges viszonyban álló országokra fonódtak rá, hanem a baráti országokra, sőt, saját, amerikai állampolgáraira is. 

Összességében kijelenthető: az NSA az USA fő privilégiumainak egyike - más amerikai kémszervezetekkel karöltve gyakorlatilag kimeríthetetlen lehetőségekkel rendelkeznek a telefon- és internetforgalom korlátlan megfigyeléséhez. Ráadásul az NSA komoly technológiai előnyben is van, hiszen a kommunikációs technológia jó részét az USA-ban fejlesztik ki. (Más kérdés, hogy az eszközök túlnyomó része Ázsiában készül.)

Az NSA létezése magyarázatának "hivatalos verziója" abból indul ki, hogy az ilyen óriási méretű kémkedésre a terrorizmus elleni harc miatt van szükség. Hab a tortán, hogy az ügynökségnek mindmáig nem sikerült bebizonyítania, hogy ez az elképzelhetetlen mértékű telefon- és internet lehallgatás megállította, vagy jelentős mértékben visszaszorította volna a terrorizmust. Ironikus a kérdésfelvetés, de sokakat érdekelne, hogy mi köze van Mexikó elnöke, vagy a francia és német kormányhivatalok és vállalatvezetők ellen folytatott hírszerzésnek a terrorizmus elleni harchoz?

Valójában az USA igen aktív politikai és gazdasági kémkedést folytat, az NSA adatgyűjtési kapacitásának csak töredékét használják a terrorizmus elleni harcra. Miért van ez így? Három okát látjuk ennek. A legfontosabb az, hogy az NSA "klienturája" a kormányzati szervezetekből és ügynökségekből kerül ki. Mindegyik kliens tevékenységi körét érintő adatokat akar kapni. Például a külügy tudni akarja, hogy mi történik ebben vagy abban az országban, a külker pedig aziránt érdeklődik, hogy hol terjeszkedhetnek legjobb feltételek mellett az amerikai cégek.

Sokáig úgy vélekedtünk,hogy egyes külföldi titkosszolgálatoktól eltérően, amik elsősorban országuk pénzügyi és ipari érdekeit védték, az USA-t ez a terület kevésbé érdekli, hírszerzése kizárólag csak a kormányzati szervek kívánalmait teljesíti. A valóság más: az aktív kémkedés és annak univerzális skálája mást mutat - az amerikai felderítés nemcsak a kormányzatnak dolgozik, hanem aktívan segíti az amerikai ipar versenyképesebbé tételét.

Az NSA-nak minden eszköze megvan arra, hogy a gyengülő amerikai gazdaság -az ország eladósodottságának gyors növekedése, nagyszámú munkahely Ázsiába telepítése- megvédéséhez hozzájáruljon./Az USA részesedése a világ gazdaságában fokozatosan csökken...a ford./ Ezen például azt értjük, hogy ismerve más országok központi bankjainak terveit és várható reakcióit, manipulálhatóak a kamatlábak és a valutatartalékok mozgatása, ez jelentős bevételtöbbletet hoz az amerikai pénzpiacnak.
Végül, de nem utolsó sorban az NSA segít az elolvadóban levő amerikai technológiai fölény egy részének visszaállításában. Egy példa: Amerikát komolyan aggasztja  repülőgép- és kozmikus iparágának hanyatlása, ezen a területen Franciaország sikeres versenytársa az USA-nak. Sokéves innovációs szünet után a Boeing piacra dobta a 787-es utasszállító repülőgép-szériát, ez szinte teljes egészében kompozit anyagokból áll, és igen komoly problémákkal küszködik. Annak ismerete, hogy mivel foglalkozik az Airbus Franciaországban, nem csak a Boeing számára elsőrendű érdek, de az USA számára is életbevágó; a kormányzatnak meg kell őriznie a repülőgépgyártásban meglevő munkahelyeket és meg kell kísérelnie, hogy visszaszerezze az iparágban világelsőségét.

Évek hosszú során át az amerikai kormányhivatalnokok a gazdasági élet szereplőivel karöltve minden lehetséges fórumon arra panaszkodtak, hogy a franciák "pofátlanul lenyúlják" az amerikai technológiát. Aztán képtelenek voltak megmagyarázni, hogy a francia repülők miért innovatívabbak az amerikai gépeknél, és semmi áron nem voltak hajlandók beismerni, hogyha a franciák használtak is valamilyen amerikai technológiát, ahhoz törvényesen, vásárlás útján jutottak hozzá, nem pedig "lenyúlással". Utólag visszatekintve ez a panaszáradat valamiféle elterelő hadműveletnek tűnik, amivel el akarták terelni az amerikai repülőgépgyártás pozícióvesztéséről a figyelmet. Emlékeztetőül: az Airbus megnyert egy sokmilliárdos, repülőgép-utántöltő "repülő benzintankok" gyártására kiírt  amerikai hadiipari tendert. Korai volt az öröm: az üzletet amerikai lobbizó politikusok nyomására visszamondták...

Jelenleg Amerikának az NSA-val az a legnagyobb problémája, hogy mindenki számára világossá vált: az ügynökség az amerikai termelés versenyképességének növelése, az USA gazdaságának és reputációjának védelme érdekében folytat hírszerzést. Vajon milyen választ adhatott Párizsban az amerikai követ a francia kormány kérdésére? Talán ilyet: "Határozottan tagadjuk, hogy ilyesmit tettünk volna! Azonban ha megtennénk, hatalmas hasznunk származna belőle...".

Huffington Post, Franciaország - Kontrollblog