(Ál)biztonság

Ha megnézzük azokat a mai 80 éves embereket, akik a második világháború idején nőttek fel, kiderül, hogy hatalmas az önbizalmuk, nem félnek a jövőtől. Ugyanígy az öreg székely bácsi, aki szinte azt sem tudja, hogy melyik országban él, de azt tudja, hogy csak magára számíthat, boldogan dolgozik a földeken.

A modern nyugati ember viszont fél attól, hogy nem lesz nyugdíja. Fél attól, hogy nem lesz ki tartsa őt el majd idős korára, lévén a népszaporulat egyre jobban csökken. Fél az államcsődtől. Fél az államadósságtól. Fél a fogyasztás csökkenésétől. Fél a miniszterelnöktől. És gyakorlatilag fél mindentől. UGYANIS FOGALMA SINCS AZ ÉLETRŐL. Olyan ez, mint amikor a paleo ember félt a villámlástól és a mennydörgéstől. A FÉLELEM OKA A TUDATLANSÁG.

Minél jobban álbiztonságban él az ember, annál ÉLETKÉPTELENEBB.

Minél jobban maga irányítja a sorsát, annál nyugodtabb a jövője felől. Azok, akik a második világháború alatt megtanulták, hogy csak magukra számíthatnak, még ma is aktívak és optimisták. Azok, akik a szocializmusban megszokták, hogy az állam majd megoldja minden problémáikat és ma úgy látják, hogy az állam teljesen kivonul ezekről a területekről, azok egyre depressziósabbak, egyre jobban lelki betegek.
Ahogy azok a gyerekek, akik a bőrükön levő baktériumokat teljesen megölő szappanokat használnak, sokkal hamarabb lesznek allergiásak, úgy azok akik az álbiztonság tudatában élnek, sokkal hamarabb lesznek betegek, életuntak és elesettek. Akit sosem dicsértek meg szüleik gyermekkorukban, azok egész életen át önértékelési problémákkal küzdenek (gerincbetegségek, csontritkulás, fog problémák). Amelyik felnőtt nem tanulta meg, hogy csak saját magára számíthat, az bizony hoppon marad, amikor elúszik a nyugdíja egy válság következtében, vagy azt várja, hogy az állam biztosítson számára munkát és megélhetést.

Több államban, ahol az életszínvonal a földi maximumot súrolja, az emberek nem tudnak magukkal mit kezdeni. Boldogtalanok és a korlátban alkoholizmusban és szexben élik ki magukat. Csalódottak és depressziósak. Nem véletlen, hogy a legtöbb pszichológus és pszichiáter éppen ezekbe az országokba szükséges.

Ezért van az, hogy a magyar ember a jég hátán is megél. Kényszerből, az élni vágyástól hajtva megtalálja a megélhetést. Nyugaton ezekkel a képességekkel felvértezve sikeres és gazdag lesz. Ezért szoktam mondani, hogy Isten (a létezés tudata) nagyon szeret minket, mert komoly leckét kapunk, tengerészgyalogos kiképzést.

Az álbiztonság következménye, hogy a modern ember akaratgyenge. Ez nem azt jelenti, hogy le akarom cserélni a mobilomat egy újabbra és ehhez nincs elég akaratom. Az akarat nem a fogyasztási javak birtoklásáról szól. Az akarat azt jelenti, hogy tudatosan irányítom az életemet. Van akaratom ahhoz, hogy mondjuk elváljak, ha nem jó a párkapcsolatom és ez az akarat segít abban, hogy véghez is vigyem a folyamatot. Hasonlóan akaratommal végig viszek egy gyógyulást, egy munkahely váltást, egy költözést, egy leszakadást a szüleimről, stb. Amikor valaki akaratgyenge lesz, akkor kezd birkává válni. Viszi a tömeg és ő tudattalanul követi a többieket. A fogyasztói társadalomra mondják,. hogy mennek a birkák szép aszfaltos úton, szól az aktuális zene, mennek a szakadék felé. Az elsők egyszer csak megkérdik, hogy miért megyünk erre? Tanácstalanul hátranéznek, és megállapítják, hogy azért, mert erre megy mindenki. Egységben az erő. Az utolsók a sorban megkérdik egymástól, hogy miért megyünk erre, a szakadék felé? Tanácstalanul összenéznek, és arra a következtetésre jutnak, hogy az elsők nyilván tudják.

Ne felejtsük el a tudatszintek alakulásának szabályát:

Egy sejt sokkal tudatosabb mint egy szerv. Egy szerv sokkal tudatosabb mint egy ember. Egy ember sokkal tudatosabb mint egy ember csoport, nemzet. Egy nemzet sokkal tudatosabb, mint egy ország. Egy ország sokkal tudatosabb, mint egy világállam. Tehát egy ember mindig tudatosabb, mint egy állam, vagy egy társadalmi rend.

Forrás: www.maga-a-valosag.hu