A hatalom anatómiája

Hatalom. A hatalom az a képesség amivel valóssá tehetjük mindazt, amit eldöntöttünk. Ebben a definícióban az is benne van, hogy képesek vagyunk valóra váltani akkor is, ha az másoknak nem tetszik. Hatalommal találkozhatunk a munkahelyünkön, az intézményekbe lépve, ahogy elhaladunk a biztonsági őrök mellett, az iskolapadban, a politikában. A politikai hatalmat a hozzájuk kapcsolódó erőszakszervezetek érvényesítő ereje, tehát az erőszak tartja fent. Képzeljük csak el milyen rövid életet élnének politikusaink ezen szervezetek működése nélkül...

Az erőszak, a szabadságvesztés lehetőségének puszta demonstrálásával az emberek jelentős része sakkban tartható, az elenyésző maradék pedig az említett szervezetekkel sikeresen elnyomható. A politikai hatalmon alapul a gazdasági hatalom. A törvények és az azokat betartató erőszakszervezetek nélkül nem működhetne a gazdaság sem. A gazdasági hatalom látszólag szelídebbnek tűnik a politikai hatalommal szemben. Ám a munkahely megszerzése, megtartása, a biztos megélhetés fenntartása, az éhhalál réme olyan cselekedetekre sarkallhatja az embert, ami ellent mond a jó erkölcs határainak és a józan észnek.
Ezzel el is érkeztünk a legfontosabbhoz, az emberi tényezőhöz. Miért tartóztatja le a rendőr a számára teljesen ismeretlen bűnözőt? Miért ítéli el a bíró azt a személyt akivel előtte életében nem találkozott? A katona miért lövi agyon a számára teljesen ismeretlen másik katonát? Persze rávághatnánk, hogy ez a parancs, azt mondták neki. Sőt hadbíróság elé állítják, ha nem teszi meg. De ki állítja hadbíróság elé és az miért teszi ezt? Minden kérdést egy újabb követ.

A szabadságtól való megfosztással, fizikai erőszakkal sok mindenre rávehető rengeteg ember. De ettől még nem fognak elkezdeni hinni. Mindaddig, amíg nem hisznek abban amit cselekszenek, addig minden esetben szükség van az erőszakszervezetekre ezért rendkívül fontos a hit kialakítása. Sokkal egyszerűbb a mindenkori hatalomnak, ha az emberek meggyőződésből viselkednek úgy ahogy elvárják tőluk és nem kényszer hatására. Sokkal egyszerűbb háborúba küldeni embereket, ha azt gondolják, hogy "jó ügyért" cselekednek, vagy "a hazát szolgálják"... Mivel valósítható ez meg? Pontosabban "kiknek" a hatására jöhet ez létre? Ők a tekintélyek, akik eszméket, viselkedésmintákat, és egyéb termékeket adnak el. Hajlamosak vagyunk rájuk úgy gondolni, mint az igazság egyedüli forrásai, közben eszünkbe sem jut, hogy talán politikai, vagy anyagi érdekből teszik azt, amit elvárnak tőlük.

A mindenkori hatalom legnagyobb félelme, hogy egy napon rájövünk arra hogy mi magunk vagyunk azok, akik lehetővé teszik nekik a hatalmuk gyakorlását. Mi alkotjuk a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet, a szolgáltatói szférát, de még az erőszakszervezeteket is. Mi vagyunk azok akik tüntetnek, de ha tetszik ha nem, a rendőrkordonok soraiban is mi állunk. Mi adtuk a gyeplőt a nemzetközi bankkartellek és a hozzájuk tartozó korrupt politikai slepp kezébe. Épp emiatt az emberi tényező miatt van bukásra ítélve a hosszútávú működésük, ugyanis idő kérdése és a tömegek számára nyilvánvalóvá válik, hogy ki is vehetjük onnan. Miért is? Egyszerű az ok. Többen vagyunk. Többen, akik változást akarnak. Akik számára nincs rendjén, hogy míg az úgynevezett "fejlett társadalmak" az anyagi javakat hajhásszák, addig a Világ másik fele nyomorban tengődik. Akiknek már elege van Amerika terrorizmus elleni háborújából és kérdik, hogy hány millió civil áldozatot követelnek még geopolitikai érdekek? Akik felháborítónak tartják, hogy a titkosszolgálatok minden telefonos és internetes kommunikációs csatornára rá vannak tapadva, ezzel teljesen megsértve a magánszféra intézményét. Akik tisztában vannak vele, hogy rengeteg megújuló energiaforrás van kiaknázatlanul szerte a világon és kihasználásuk kizárólag üzletemberek és a mindenható profit miatt nem lehetséges.

Rendkívül izgalmas korban élünk, mégpedig egy olyan korban, ahol a válság nem csak gazdasági, de társadalmi jellegű is. Láthatjuk benne a rosszat, sőt ismernünk is kell a rendszer anomáliáit, ugyanis csak ezek ismeretével vagyunk képesek közösen kijavítani azokat. De láthatjuk benne a lehetőséget is. Lehetőséget egy olyan társadalmi és gazdasági struktúrának megteremtésére, amit nyugodtabb szívvel hagyhatunk örökül a következő nemzedékeknek.

Hatalom eddig is volt és eztán is lesz. Egyvalamit viszont hajlamosak időről időre figyelmen kívül hagyni: Mi mossuk a szennyesedet, mi visszük el a szemetedet, mi tankoljuk tele az autódat, mi állítjuk elő az élelmiszered, mi viszünk kórházba, és mi őrizzük éjjel az álmod. Ne húzd ki nálunk a gyufát.