Az ISIS fedősztori titkos története - Kik kreálták és használják a rettegett Iszlám Államot?

A korábban Irakban al-Kaida néven ismert iszlám katonai csoport, az ISIS, ami most az Iszlám Állam nevet vette fel, igazi rémálommá vált. Kegyetlen, fanatikus bérgyilkosok, az a küldetésük, hogy mindenkit kiirtsanak, aki más valláshoz vagy hitvilághoz tartozik, és bevezessék a saría törvényt. Az e cél érdekében végrehajtott tömeges kivégzésekkel, lefejezésekkel és még keresztre feszítésekkel is büszkén hencegnek, videóra veszik őket, és feltöltik az internetre, hogy az egész világ lássa. Ez a gonosz új arca.

Szíria és a Közel-Kelet valódi történelmi háttere

Szeretnéd tudni, hogy ki segítette ezeket a pszichopatákat a hatalomra jutásban? Szeretnéd tudni, hogy ki fegyverezte fel, finanszírozta és képezte ki őket?  Szeretnéd tudni, hogy miért? Ezt a történetet akkor érted meg jobban, ha mindjárt a közepén kezdjük, amikor Moammer Kadhafi hatalmát megdöntötték 2011-ben. A líbiai forradalom volt Obama első jelentős külföldi beavatkozása. Úgy mutatták be, mint az Arab Tavasz folytatását, a NATO részvételét pedig humanitárius tettként állították be.

Az a tény, hogy a CIA segítette tevékenyen a líbiai lázadókat Kadhafi megbuktatásában, nem volt titok, ahogyan azok a légicsapások sem, amelyeket Obama rendelt el a líbiai kormány ellen. Alig esett szó azonban a líbiai lázadók személyéről vagy ideológiai elképzeléseikről. Ez nem meglepő, tekintve azt a tényt, hogy a líbiai lázadók vezetője később beismerte, hogy harcosai között olyan, al-Kaidával kapcsolatban álló dzsihádisták vannak, akik szövetséges csapatok ellen harcoltak Irakban.

Az Irakból érkező dzsihádista harcosok annak a csoportnak a tagjai voltak, amit a nemzetbiztonsági elemzők egyöntetűen az iraki al-Kaidának neveztek. Ne feledjük, hogy az iraki al-Kaida ISIS volt, mielőtt az új nevet felvette.

Az USA és a NATO hírszerzéseinek és légi támogatásainak segítségével a líbiai lázadók elfogták Kadhafit, és rövid úton kivégezték az utcán, miközben mindvégig lelkesen kántálták: Allah akbar. Sokak számára, akik bevették a hivatalos maszlagot arról, hogy ezek a lázadók szabadságharcosok, és liberális demokráciát akarnak létrehozni Líbiában, az illúzióik elvesztésének ez volt a kezdete.

Az USA és a NATO által támogatott beavatkozás előtt Líbiában volt a legmagasabb életszínvonal Afrika országai közül. Mindez az ENSZ 2010. évi emberi fejlettségi indexén alapul. A puccsot követő években azonban az országban eluralkodott a zűrzavar, a szélsőségesség és a féktelen erőszak. Líbia most már bukott államnak tekintett.

Kadhafi megbuktatása után a líbiai fegyverarzenált kifosztották, és tömegével juttattak fegyvereket líbiai lázadók Szíriába. Törökországon, a NATO-szövetségesen keresztül csempészték a fegyvereket, így a páncéltörőket és légvédelmi rakétákat Szíriába.

A The Times of London beszámolója szerint a szállítmány 2012. szeptember 14-én érkezett meg, mindössze három nappal azután, hogy Chris Stevens nagykövetet megölték az USA bengázi követsége elleni támadás során. Chris Stevens 2011. áprilistól szolgált az USA-kormány és a líbiai lázadók összeköttetéseként. Miközben a sajtó elsődlegesen azzal foglalkozott, hogy a külügyminisztérium nem nyújtott elegendő biztonságot a konzulátusnál, és késlekedve küldött segítséget, amikor a támadás kezdődött, a Pulitzer-díjas újságíró, Seymour Hersh 2014. áprilisban újságcikkben tárt fel egy titkos megállapodást, amit a CIA, Törökország és a szír lázadók kötöttek az ún. „surranópálya” létrehozásáról. A „surranópálya” egy titkos hálózat volt, amelyen keresztül fegyvereket és lőszereket továbbítottak Líbiából Dél-Törökországon és a szír határon keresztül. Törökország, Szaúdi-Arábia és Katar finanszírozták.

Stevens holttestével az USA fegyverszállításban való közvetlen érintettsége is földbe lett temetve, Washington pedig továbbra is azt állíthatta, hogy nem küldtek nehézfegyverzetet Szíriába.

Ekkor kezdtek a dzsihádista harcosok is Líbiából Szíriába áramlani. És nemcsak az alsóbb rangúak. Sokan közülük tapasztalt parancsnokok voltak, akik több színtéren harcoltak már.
Az USA és szövetségesei most már arra összpontosítottak, hogy megdöntsék Aszad szír kormányát. Líbiához hasonlóan ezt a rendszerváltást is humanitárius tettnek színlelték, és nyíltan támogatni kezdték a titkos csatornák kiegészítését. Az egyre növekvő dzsihádista jelenlétet szőnyeg alá söpörték és palástolták.

Ahogyan azonban nőtt a lázadók ereje, az általuk elkövetett háborús bűntettekről és embertelenségről szóló beszámolók kezdték megrendíteni a Washingtonról alkotott közvéleményt. Ekkor azt kezdte hajtogatni az USA, hogy csak azoknak adnak támogatást, akik szerintük „visszafogott” lázadók erők.

2014. áprilisban egy interjúban Dzsámal Marúf, FSA parancsnok (szabad szír hadsereg) beismerte, hogy harcosai rendszeresen folytatnak közös hadműveleteket az al-Nuszrával. Az al-Nuszra az al-Kaida hivatalos szír ága. Ezt az állítást megerősíti az az interjú is, amit 2013. júniusban adott Abdel Baszet al-Tavil ezredes, az FSA északi frontjának parancsnoka. Ebben az interjúban nyíltan beszél az al-Nuszrához kötődő kapcsolatairól, és arról az óhajáról, hogy Szíriában bevezessék a sáría törvényt. Ami azokat a csoportokat illeti, amelyeket a nyugat terrorista szervezetnek akar beállítani, a nuszra frontot, úgy véljük, folytathatunk velük párbeszédet.

Miről?

A későbbi államformáról.
Egy olyan állam létrehozásának a lehetőségéről, amely mindenkinek megfelel.
Együtt kell működnünk, és párbeszédet kell folytatnunk.
Nem titok, hogy mindenkivel van összeköttetésünk.
Még a Nuszra frontban harcoló testvérekkel is.
És számos helyen együttműködünk.
Ön milyen államformát támogatna?
Őszintén szólva egy civilizált államot szeretnék látni, ahol az iszlám törvény érvényesül.

Visszafogott mérsékelt lázadók? Hát ez elég bonyolult. Nem mintha ez tényleg meglepetés lenne. 2012-ben a Reuters arról számolt be, hogy az FSA parancsnokságot iszlám szélsőségesek irányítják, a New York Times pedig ugyanabban az évben arról írt, hogy a Washington által küldött fegyverek többsége a dzsihádisták kezébe kerül. Az USA-kormány két éven keresztül tudta, hogy ez történik, de folytatódott a dolog.

Az FSA al-Nuszrához kötődő kapcsolatai pedig csak a kezdet. 2014. júniusban az al-Nuszra egyesült az ISIS-szel az iraki-szír határnál.

Tehát az FSA együttműködik az al-Nuszrával, az al-Nuszra együttműködik az ISIS-szel, az USA pedig pénzt és fegyvereket küld az FSA-nak annak ellenére, hogy 2012. óta tudja, hogy a fegyverek többsége a szélsőségesek kezébe kerül. Végezzünk számítást.

Ilyen összefüggésben a 2013-ban elkövetett szaringáz-támadásnak, amiről kiderült, hogy a szír lázadók követték el, sokkal több jelentősége van, nem igaz? Nem volt elég, hogy az ENSZ vizsgálók, orosz vizsgálók és a Pulitzer-díjas újságíró, Seymour Hersh ezt a bűntettet megbízásokkal hozták összefüggésbe, maguk a lázadók azzal fenyegették a nyugatot, hogy nyilvánosságra hozzák, mi történt valójában, ha nem kapnak egy hónapon belül korszerűbb fegyvereket.

Egy hónapot adok a nemzetközi közösségnek, hogy a lázadóknak és az FSA-nak fegyvereket és lőszereket adjon, hogy le tudjuk győzni ezt a bűnöző rendszert.
Egy hónapot adunk nekik.

Ha azt látjuk, hogy a nemzetközi közösség továbbra is cserbenhagyja forradalmunkat, minden rendelkezésünkre álló bizonyítékot nyilvánosságra hozunk (a vegyi fegyverek használatáról). Azt hiszem, nagyon is jól tudják, milyen komolyan gondolom ezt.

Ez a fenyegetés 2013. június 10-én hangzott el. Csak bámulatos egybeesésnek tekinthető, hogy mindössze kilenc nappal később a lázadók megkapták az első hivatalos nehézfegyverzet szállítmányt Aleppóban.

A második szaringáz kudarc után, ami szintén lelepleződött, és ezért nem hozta meg a légicsapások nyilvános támogatását, az USA egyre nagyobb mértékben folytatta a lázadók képzését és támogatását.

2014. februárban a Haaretz arról számolt be, hogy az USA és annak régión belüli szövetségesei, Szaúd-Arábia, Jordánia és Izrael a szír lázadókat segítik egy erőteljes déli támadás megtervezésében és előkészítésében. A Haaretz szerint Izrael közvetlen segítséget is nyújtott az Aszad elleni katonai hadműveletekben négy hónappal korábban.

Azután 2014. májusban a PBS riportot készített, amelyben az USA által Katarban képzett lázadókat interjúvolta meg. A lázadók szerint arra képezték őket, hogy végezzenek a támadásokat túlélő katonákkal.

„Arra képeztek bennünket, hogy üssünk rajta a rezsim vagy ellenség járművein, és torlaszoljuk el az utakat”. „Arra is kiképeztek bennünket, hogyan támadjunk meg, fosszunk ki járműveket, hogyan szerezzünk információkat, fegyvereket és lőszereket, és hogyan végezzünk a rajtaütést túlélő katonákkal.”

Ez a genfi egyezmény durva megszegése. A hagyományos katonai stratégiával is ellentétes. A hagyományos katonai stratégia szerint jobb, ha a katonákat sebesülten hagyják, mert az több ráfordítást követel az ellenségtől. Az elfogott ellenséges katonák kivégzése egyfajta taktika, aminek az a célja, hogy félelmet keltsenek az ellenség szívében. Emellett egyszerűen általánosan elfogadott gyakorlata az ISIS-nek.

Egy hónappal a jelentés után, 2014. júniusban az ISIS drámai módon áthatolt a szír határon, betört Irakba, és elfoglalta Moszult, Bajdzsit, és majdnem elérte Bagdadot. Az internetet hirtelen elárasztották az elhaladó autókból leadott lövésekről, tömeges halálmenetekről és tömegsírokról készült felvételek. És persze minden elfogott iraki katonát kivégeztek.

A hadművelet során tömegesen szereztek meg amerikai katonai berendezéseket.Az ISIS több kamionnyi Humvee járművet, helikoptereket, harckocsikat és ágyúkat szerzett meg. Lefotózták és videóra vették saját magukat, és a közösségi hálón keresztül reklámozták tetteiket. Washington pedig valamiért meg sem próbálta megállítani őket.

Az amerikai katonai doktrína egyértelműen a katonai berendezések és ellátmányok megsemmisítésére szólít fel, ha a baráti erők nem tudják megakadályozni, hogy azok ellenséges kézre kerüljenek, de itt ez nem történt meg. Az ISIS akadály nélkül tudta kivinni ezeket a berendezéseket Irakból Szíriába. Az amerikai hadseregnek lehetősége volt lecsapni ezekre a konvojokra, de az ujjukat sem mozdították, annak ellenére, hogy ugyanazon a héten dróncsapásokat mértek Pakisztánban.

Miért tették ezt?

Noha Obama a gyenge, határozatlan, liberális elnök szerepét játssza, és noha a jobb oldali szakértők jót mulatnak ezen a képen, ez csak a külső máz. Néhány elnök, pl. George W. Bush elsődlegesen a nyílt katonai agressziót támogatta. Obama ugyanezt teszi, de az álcázott eszközöket részesíti előnyben. Nem igazán meglepő, tekintve, hogy Zbigniew Brzezinski volt a mentora.

Olyasvalaki, aki évtizedeken keresztül képezte a legkiemelkedőbb külügyi szakértőket, nemcsak a demokrata pártban, hanem azokat is, akik a republikánus pártban kötöttek ki végül. Ő egyike a legkiválóbb tudósoknak, egyike a legkiválóbb gondolkodóknak. Emellett kiváló barátnak bizonyult, és rengeteget tanulhattam tőle.
Ő támogatott engem a kampányban, aztán készen állt arra, hogy eljöjjön velem ide, Iowába is, ami nagylelkűségéről tanúskodik. Kérek hát mindenkit, hogy ismét tapsoljon Dr. Brzezinskinek.

Akik ismerik a történetét, emlékeznek rá, hogy Zbigniew Brzezinski közvetlenül vett részt az iszlám szélsőségesek finanszírozásában és felfegyverzésében Pakisztánban és Afganisztánban, hogy gyengítsék a szovjeteket.

Zbigniew Brzezinski, az USA nemzetbiztonsági tanácsadója Pakisztába repült, hogy tömeges ellenállásra szólítson fel. Fegyverrel akarta ellátni a mudzsáhidokat anélkül, hogy felfedné Amerika szerepét. Az afgán határnál, a Haibár-hágónál arra bátorította Isten katonáit, hogy kettőzzék meg erőiket.

Tudjuk, milyen mélyen hisznek Istenben, és biztosan vagyunk abban, hogy küzdelmük sikert hoz.
Az a föld ott a tietek, visszajuthattok oda egy nap, mert ti fogtok győzni, és visszakaphatjátok otthonaitokat és mecsetjeiteket. Mert a ti ügyetek az igaz ügy, és Isten a ti oldalatokon van.

Mellesleg Oszama bin Laden egyike volt a szovjetellenes „szabadságharcosoknak”, akiket az USA finanszírozott és fegyverzett.

Ez a művelet nem titok ennél a pontnál, ahogyan a nem szándékos mellékhatások sem.
Ne feledjük, hogy azokat az embereket, akikkel most harcolunk, mi pénzeltük húsz évvel ezelőtt. Azért, mert a Szovjetunióval hadakoztunk. Megszállták Afganisztánt, és mi nem akartuk, hogy megszerezzék az Ázsia fölötti uralmat, ezért munkába fogtunk...

A mudzsahidok USA kormány általi fegyverzése és finanszírozása hivatalosan válaszlépés volt az 1979. decemberi szovjet megszállásra, de az "Árnyékban" című emlékiratában Robert Gates, a CIA igazgatója Ronald Reagan és George H. W. Bush alatt, illetve védelmi miniszter George W. Bush és Barack Obama alatt, elárulta, hogy az USA valójában 6 hónappal korábban kezdte meg a titkos műveletet azzal a határozott szándékkal, hogy tőrbe csalja szovjeteket.

A stratégia működött. A szovjetek megszállták az országot, és az azt követő tíz éves háború számos történész szerint a Szovjetunió összeomlásának egyik fő oka volt.

Ez a példa nem csupán precedenst teremt, amit most látunk Irakban, Afganisztánban és Szíriában, az valójában a régi történet folytatása. Az al-Nuszra és az ISIS azoknak a szélsőséges elemeknek az ideológiai és szervezeti leszármazottjai, amelyeket az USA-kormány hozott létre harminc évvel ezelőtt.

Az USA ezután létrehozta a táptalajt ezeknek a szélsőségeseknek a számára azzal, hogy megszállta Irakot 2003-ban. Ha Szaddám eltávolítása és kivégzése után nem üresedett volna meg a hatalom, akkor nem létezne az al-Kaida Irakban, azaz az ISIS.

És ha Washington nem próbálta volna meg megbuktatni Aszadot azzal, hogy gyanús katonai csoportokat fegyverzett, finanszírozott és képzett Szíriában, akkor az ISIS semmiképpen nem lett volna képes arra, hogy 2014. júniusban megrohamozza Irakot. Bárhogy is szépítünk, az ISIS mindenképpen az USA kormány torz és omladozó külpolitikájának terméke.

Talán minden ellentmondásosnak tűnhet, miközben a harci dobok egyre hangosabbak és a légicsapások egyre erősebbek az ISIS elleni háborúban. Miért segítené az USA egy terrorista szervezet létrehozását csak azért, hogy később megtámadja őket?

De hát miért juttatta a CIA hatalomra Szaddám Huszeint 1963-ban? Miért támogatta az USA-kormány Szaddámot 1980-ban, amikor agresszív háborút indított Irán ellen, pedig tudták, hogy vegyi fegyvereket használ? Miért finanszírozott és fegyverzett az USA iszlám szélsőségeseket a szovjetek ellen Afganisztánban?

Van egy minta, ha megnézzük közelebbről. Ez egy bevált és valódi geopolitikai stratégia.

Problem - Reaction - Solution

1. lépés: Fel kell állítani egy diktátort vagy szélsőséges csoportot, hogy aztán fel lehessen használni az ellenféllel szembeni közvetett háborúban. Ebben a szakaszban a megbízottak által elkövetett minden bűncselekményt szőnyeg alá söpörnek. (probléma)

2. lépés: Amikor ezekből a hitvány figurákból már nem húzható több haszon, ideje kihúzni a szőnyeg alól a szemetet, és folyamatosan arról beszélni. Persze ez akkor működik a legjobban, ha a nyilvánosságnak fogalma sincs arról, hogyan jutottak hatalomra ezek a rossz fickók. (válaszlépés)

3. lépés: Végezetül, amikor a nyilvánosság már maga kéri a kormánytól, hogy tegyen valamit, akkor megoldást lehet javasolni. A megoldás általában katonai beavatkozás, bizonyos kiváltságok elvétele, vagy mindkettő. (megoldás)

Az ISIS rendkívül hasznos. Lényegében elvégezték a piszkos munkát Washingtonnak Aszad gyengítésével. 2014-ben, miközben a sajtó szinte kizárólag Ukrajnára és Oroszországra figyelt, az ISIS jelentős előrelépést tett Szíriában, és augusztusban az országnak már 35%-a felett megszerezte az uralmat.

Mivel az ISIS fő bázisa Szíriában van, ez ürügyet ad az USA-nak arra, hogy Szíriába vonuljon. Előbb vagy utóbb az USA légicsapásokat fog mérni Aszad háza táján, és amikor erre sor kerül, az USA tisztviselői máris megmagyarázzák, hogy mind az ISIS, mind a szír kormány célpont. Végül is ez a lényege az egésznek.

Az Obama-kormány többször is kijelentette, hogy sohasem vetnek be szárazföldi csapatokat, de az igazság az, hogy bárki, aki ismeri egy kicsit is a katonai taktikát, tudja, nagyon jól tudja, hogy az ISIS nem győzhető le csupán légicsapásokkal. A légicsapásokra válaszul az ISIS csak széthelyezi és elrejti csapatait. Az ISIS nem egy állami hatalom, amit a kulcsfontosságú kormányzati épületek és infrastruktúra kiiktatásával meg lehet semmisíteni. Gerillaharcosok, akik a városi harcokban edződnek.

Ahhoz, hogy jelentősen gyengíteni lehessen őket, szárazföldi csapatokat kell bevetni, de még így is veszett az ügy. Az USA csapatok egy ideig utcai harcokban űzhetik az ISIS-t, és talán még sikerül is elfoglalniuk teljesen néhány évre Szíriát és Irakot, de végül távozniuk kell, és amikor erre sor kerül, nyilvánvaló lesz a következő lépés.

Azok a bábok, amelyeket az USA-kormány állított fel a különböző országokban, és amelyeket az elmúlt években megbuktattak, kivétel nélkül végképp alkalmatlannak és korruptnak bizonyultak. Senki, akit Washington állít hatalomra, nem lesz képes megőrizni a stabilitást Szíriában. Pont.

Most éppen Aszad a stabilitás legutolsó bástyája a régióban. Ő az utolsó esélyük arra, hogy egy modern, szektásságtól mentes kormányuk legyen, és ő jelenti az egyetlen reményt arra, hogy a közeljövőben a demokráciára akár távolról emlékeztető dolog legyen. Ha Aszád megbukik, az iszlám szélsőségesek megragadják az irányítást, bevezetik a sáría jogot, és mindent megtesznek, amire lehetőségük van, hogy folytassák ideológiájuk terjesztését a legteljesebb körben.

Ha a világ valóban le akarja állítani az ISIS-t, erre csak egyetlen módja van:

1. Legelsősorban az USA-kormányra és szövetségeseire erős nyomást kell kifejteni, hogy minden támogatást megvonjanak a lázadóktól, akik Aszadot akarják megbuktatni. Még ha az USA által fegyverzett és finanszírozott lázadók visszafogottak is lennének (de nem azok), az a tény, hogy Aszadot több fronton is harcra kényszerítik, csak az ISIS-t erősíti. Ez tiszta őrültség.

2. A szír kormányt kell pénzügyileg, felszerelésekkel, képzéssel és hírszerzéssel támogatni, hogy az ár megforduljon az ISIS-szel szemben. Ez az ő területük, nekik kellene azt visszakövetelniük.

Nyilvánvalóan ilyen támogatás nem fog érkezni sem az USA-tól, sem bármely NATO-országtól, de számos olyan ország van, akiknek stratégiai érdekük, hogy megakadályozzanak egy újabb rendszerváltást és azt követő zűrzavart. Ha ezek az országok azonnali válaszlépést tesznek, megakadályozzák az amerikai intervenciót, és amennyiben ez a támogatás nem vonja maga után külföldi csapatok jelenlétét, az jelentősen csökkenteni fogja a nagyobb konfrontáció valószínűségét.

3. Az USA-kormányt és annak szövetségeseit erélyesen el kell ítélni bukott rendszerváltó politikájuk miatt, a határozatok mögött álló személyeket pedig hadbíróság elé kell állítani.

Ezt a nemzeteknek vállvetve kell megtenniük, mivel az ENSZ semmi nem tett eddig, csak a NATO agresszióját támogatta.Még ha ez nem is jelentené ezeknek a bűnözőknek az azonnali letartóztatását, üzenettel bírna. Megvalósítható. Malajzia máris bizonyította ezt azzal, hogy távollétében elítélte a Bush-kormányt háborús bűncselekményei miatt.
Most ezt gondolhatnánk: „Mindez szépen és jól hangzik, de mi közöm nekem ehhez? Nem tudom ezt a helyzetet befolyásolni.”

Ez a kilátás meglehetősen általános, és a legtöbb ember megdermed tőle, de az az igazság, hogy befolyásolhatjuk. Már korábban is megtettük, és most is képesek vagyunk rá.

De őszinte leszek, nem lesz egyszerű. A siker érdekében stratégiailag kell gondolkodnunk. Akár tetszik, akár nem, ez egy sakkjáték. Ha tényleg fordítani akarunk a helyzeten, azokhoz az emberekhez kell fordulnunk, akik befolyásosak.
Ez jelentheti azt, hogy a helyi rádióállomáshoz, újsághoz vagy tévéállomáshoz fordulunk, vagy befolyásos bloggereket, hírességeket, üzletembereket vagy kormánytisztviselőket keresünk meg. Fontos lehet olyan most szolgáló katonákhoz és fiatalokhoz is fordulni, akik a csatlakozást mérlegelik. De ha csak a szomszédodról vagy munkatársadról van szó, minden egyes ember, akit elérünk, közelebb juttat bennünket a kritikus tömeghez. Ha erre szánod magad, ne feledd el, hogy mi forog kockán.

"Szíria már évekkel, sőt egy évtizeddel ezelőtt célpontnak lett kiválasztva" - Ha ez még nem lenne számodra világos, nézd meg ahogy Wesley Clark tábornok saját szavaival elmondja!

Kb. 10 nappal 9/11 után átmentem a Pentagonba, és találkoztam Rumsfeld államtitkárral és Wolfowitz államtitkár-helyettessel. Lementem, hogy beköszönjek néhány embernek a személyzetből, akik nekem dolgoztak, és az egyik tábornok odahívott magához.
Ezt mondta: “Uram, beszélnünk kell egy kicsit."
Azt mondtam: „De hát Ön nagyon elfoglalt.”
Ezt válaszolta: “Nem, nem. Döntöttünk, és hadba szállunk Irakkal.”
Ez kb. szeptember 20-án volt. Ezt válaszoltam: “Hadba szállunk Irakkal? Miért?”
Ezt válaszolta: „Nem tudom. Azt hiszem, nem tudják, mi mást tehetnének.”
Ezt kérdeztem: „Találtak valamilyen információt Szaddám és az al-Kaida kapcsolatáról?” Ezt mondta: „Nem, nem. Semmi új ez ügyben. Egyszerűen eldöntötték, hogy hadba szállunk Irakkal.”
Azt mondta: “Azt hiszem, nem tudjuk, mit csináljunk a terroristákkal, de van egy jó hadseregünk, és meg tudunk dönteni kormányokat.”
Ezt mondta: “Azt hiszem, ha az egyetlen szerszámunk egy kalapács, akkor minden problémát szögnek kell néznünk.”

Néhány héttel később megint meglátogattam, és addigra már Afganisztánt bombáztuk. Ezt mondtam: Még mindig Irakkal fogunk hadba szállni?”
Ezt válaszolta: “Ó, ennél is rosszabb a helyzet.”
Áthajolt az asztal fölött. Felvett egy darab papírt. Ezt mondta: “Most kaptam ezt fentről” -- a védelmi miniszter irodájára gondolva --- "mai napon". “Ez egy emlékeztető, ami leírja, hogyan fogunk öt éven belül hét országot kiiktatni, kezdve Irakkal, majd Szíriával, Libanonnal, Líbiával, Szomáliával, Szudánnal, majd Iránnal fejezzük be."

forrás: vilaghelyzete.blogspot.hu