Az elmekontroll és az Új Világrend

1953. november 28-án hajnali két órakor egy férfi hatalmas robajjal esett át a csukott ablakon és zuhant le a Statler Hotel tizedik emeletéről New York City-ben. Frank Olsonként azonosították, aki az Amerikai Hadseregnek a Maryland-i Fort Detrickben lévő kutatóközpontjánál dolgozott bakteriológusként. Egy olyan szobából zuhant ki, amelyen egy másik tudóssal, bizonyos Robert Lashbrook-kal osztozott. Öngyilkosságot állapítottak meg.

22 évvel később, 1975-ben William Colby, akkori CIA igazgató, olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyeket egészen más megvilágításba helyezték az esetet. Lelepleződött, hogy Olson lényegében egy titkos CIA munkán dolgozott Fort Detrick-ben és egy héttel a halálát megelőzően Cointreau-t ivott a vidéki Maryland-i Deep Creek Lodge-ban tartott, magas szintű találkozón. A Cointreau-ba nagy mennyiségű LSD-t adagolt az ő CIA-s főnöke, Sidney Gottlieb. Ezt követően New Yorkba küldték Lashbrook-kal – szintén a CIA –, hogy egy pszichiáterrel találkozhasson, mivel az LSD elmezavart váltott ki nála.
Ugyancsak kiderült, hogy Olson annak a szupertitkos CIA programnak is a résztvevője volt, ami csak MK-ULTRA projektként volt ismert. Ennek a projektnek az volt a célja, hogy az elme irányítására használható vegyületeket és drogokat fedezzen fel, valamint olyan bakteriológiai hatóanyagokat, amelyeket titkos orgyilkosságokra lehet felhasználni. Olson azon dolgozott, hogy milyen módokon lehet anthraxot (lépfenét) továbbítani aeroszolos formában, fegyver gyanánt. Az az új bizonyíték is napvilágot látott – Olson fia, Eric állhatatos erőfeszítéseinek köszönhetően –, hogy a roppant gyanús személyeket öngyilkosságba kergették.

Kiderült, hogy Olson biztonsági kockázatot jelentett a Brit Titkosszolgálat szerint, miután felháborodott akkor, amikor előző nyáron a németországi Frankfurtba tett kirándulása során emberkísérleteket látott. Eric Olson most úgy véli, hogy apját bedrogozták, majd ezt követően meggyilkolták azért, hogy bebiztosítsák, hogy nem fogja az MK-ULTRA projekt titkait felfedni. Az 1975-ös leleplezéseket követően bizonyára nem kis mértékben érezte a kormány saját vétkességét az esettel kapcsolatban, mivel Olson családja 17 perces meghallgatást kapott Ford amerikai elnöktől, aki bocsánatot kért tőlük, majd egy 750 000 dolláros kártérítést is megítéltek nekik a veszteségért.

Az emberi viselkedés ellenőrzés alá vonása

Az MK-ULTRA programot 1953. április 13-án indította útjára Allen Dulles CIA igazgató látszólag azért, hogy szembeszálljon a koreai háború alatt az észak-koreaiak által az amerikai foglyokon alkalmazott agymosó technikákkal, valamint azért, hogy az ellenséges foglyokon ugyanezeket a technikákat, vagyis a „mandzsúriai jelöltek” létrehozását alkalmazza. Ily módon formált jogot arra, hogy egy ilyen projektet tető alá hozhasson. Azonban, a hadifoglyok agymosási programja csak a jéghegy csúcsa volt, s a CIA által szponzorált kísérletek széltében-hosszában bemerészkedtek az Elmekontroll területeire az MK-ULTRA védőszárnya alatt, aminek szinte semmi köze sem volt a vallatás módszereihez.

A Colby-féle leleplezések annak az 1975. januári átfogó CIA nyomozásnak képezték a részét, amelyet „Az Egyesült Államokon belüli CIA tevékenységekkel foglalkozó Bizottság” végzett, melynek alelnöke Nelson Rockefeller volt. A következő, 1975. júniusi, Elnöki Jelentés kifejtette:

„a drogprogram egy sokkal kiterjedtebb CIA programnak volt a része, amely azokat a lehetséges módszereket vizsgálta, amelyekkel befolyásolható az emberi viselkedés. A többi tanulmány feltárta a sugárzás, az elektrosokk, a pszichológia, a pszichiátria, a szociológia és a zaklatás lényegének a hatásait.”

Annak ellenére, hogy a program az Oslon-ügy miatt ingatag lábakon indult útjára, hamar helyrebillent és 149 alprojektes fedőtervvé vált. A teljes vezérelvet tömören egy 1952. januári belső CIA feljegyzés őrizte meg:

„Ellenőrzésünk alá tudjuk-e vonni az individuumot oly mértékben, hogy az a mi parancsainkat kövesse a saját akaratával szemben, és még az olyan természetes törvényekkel szemben is, mint amilyen az önfenntartás.”

A drog-program a Technikai Kiszolgáló Személyzet Vegyi Részlegének a védőszárnyai alá tartozott, amit Sidney Gottlieb vezetett 1951 és 1956 között. Gottlieb egy magas intelligenciával rendelkező, excentrikus ember volt, aki kecsketejet ivott, szerette a néptáncot és karácsonyfát állított a Washingtonon kívüli farmján.

Az Ügynökség LSD kutató programokat finanszírozott a nagyobb egészségügyi központokban és egyetemeken, beleértve a Boston Psychopathic-ot, a Mt. Sinai Hospital-t a Columbia Egyetemet, a University of Illinois Medical School-t, a University of Oklahoma-t és egyebeket. A finanszírozást titokban intézték a Josiah Macy Alapítványon és a Washinton D.C.-ben lévő Geschickter Fund for Medical Research-ön keresztül. A CIA kijelentette, hogy szükség van a titoktartásra az oroszokkal szemben, viszont már láttuk, hogy ez egy sokkal nagyobb tervnek volt a része, amely általánosságban az emberi viselkedés kontrollálásának az elsajátításáról szólt, így ez nem hihető.

Gottlieb közölte Dr. Harold Abramson-nal az Mt. Sinai-nál (aki éppen az a pszichiáter, akivel feltehetően Olson találkozott), hogy ő „hadműveletekre vonatkozó anyagokat” akar a következőkről: „a.) a memória megzavarásáról; b.) az aberráció által kiváltott kételkedésről; c.) a szexuális minták megváltoztatásáról; d.) az információk kicsikarásáról; e.) a befolyásolhatóságról, f.) függőség kialakításáról.” Ez úgy hangzik, mintha egy sokkal mélyebb anyag lenne a kémjátékhoz. Ők igazán tartottak a közvélemény reakciójától és a kongresszus rosszallásától, kiváltképp amióta a CIA alapszabály betiltotta a hazai (országon belüli) hadműveleteket, és bizonyosan megtiltotta az amerikai polgárokon végzett kísérleteket.

A kutatás érzéketlenségét legjobban a CIA által finanszírozott Dr. Harris Isbellnek, a Kentucky-i Lexingtonban található Függőségkutató Központ igazgatójának a munkájával lehet szemléltetni.

A kábítószerfüggő kórház bennlakóit, akik túlnyomórészt feketék voltak, arra bátorították, hogy önkéntesen jelentkezzenek az LSD kutatásra, cserébe kemény drogokat választhatnak vagy elengedik a büntetésüket. Többnyire tiszta morfiumot vagy heroint kaptak. Egy ponton Isbell hét férfit 77 napig tartott egyfolytában LSD-n. Sokan mások 42 napig voltak ezen.


A kibővített LSD használattal kapcsolatban John Marks a mérföldkőnek számító, A mandzsúriai jelölt felkutatása című könyvében ezt írja: A CIA és az Elmekontroll úgy említ egy Hunter S. Thompson nevű írót (nemrégiben hunyt el), mint aki „a frászt hozta az olvasóira a több napig tartó LSD-buliról szóló beszámolóival, melyek alatt Thomson úgy érezte, mint akinek elpárolog a napon az agya, mint akinek az idegeit hatalmas szögesdrót erődbe csomagolták volna be és a maradék képességei egy korábbi hüllőszintre redukálódtak volna.” A Hunter S. Thompson önéletrajzi könyvén alapuló, Rumnapló című film, Johnny Depp főszereplésével, az ő LSD-s kalandjainak a képzeletbeli rekonstrukciója.

A CIA bekapcsolja az ellenkultúrát

Miután nem volt megelégedve az egyetemi kutatásokkal, Gottlieb felfogadta George White New York-i drogügynököt, hogy titokban LSD-t osszon a „borderline alvilágnak”. A Greenwich Village-i, Haight-Ashbury-i és Marin County-i rejtekhelyekről irányítva, White prostituáltaknak, striciknek, drogfüggőknek és más „”jelentéktelen személyeknek” adott drogot, majd azután megfigyelte az eredményeket és jelentést tett Gottlieb-nek.

John Marks azt mondta, hogy ezek olyan emberek voltak, „akiknek nem állhat módjában később semmiféle bosszút állni, ha egyáltalán valaha is rájönnek, hogy mit is tett velük a CIA. Ráadásul nem volt valószínű, hogy ők kiszivárogtatókká válnak, mivel az ilyen emberek olyan világban mozognak, ahol néhány drog öntudatlan adagja… amúgy is foglalkozással járó ártalom.

Végezetül, White elkezdte véletlenszerűen használni egész New Yorkon és San Franciscon keresztül. Az eredményekre tekintve, Marks azt állítja, hogy „Az MKULTRA tudósai nem sokat értek el azon kívül, hogy az LSD használatra tett erőfeszítések okozta katasztrófa, gonoszság és csalódottság csodafegyverré vált az ellenfeleik elméje számára.” Mégis, további tíz éven keresztül folytatták tovább a programot 1963-ig.

Ironikus módon, onnantól kezdve, hogy a CIA nemzetközi úton szinte mindent összevásárolt LSD-ből, minden Sandoz és Eli Lilly terméket felvásárolva, az ellenkultúra droghoz juttatása az Ügynökségen keresztül folyt. Timothy Leary, Ken Kesey, Allen Ginsburg és Tom Wolfe lettek először „bekapcsolva” a CIA-nak köszönhetően, s ily módon váltak a „virág-gyermekek” pszichedelikussá.

Viszont, az LSD kísérletek sikeresebbek lehettek, mint ahogyan azt Mark gondolta. Gondosan feljegyzésre kerültek az agy kémiájának pontos hatásai, így azon a hat területen, ami Gottliebet különösen érdekelte: a memória megzavarása, az aberráció által kiváltott kételkedés, a szexuális minták megváltoztatása, az információk kicsikarása, a befolyásolhatóság és a függőség kialakítása. Ez akkor nyert bizonyítást, amikor a hipnózishoz és az elektronikus kísérletekhez kiegészítőként kezdtek LSD-t használni.

Talán a leghírhedtebb és legalávalóbb MK-ULTRA alprogramot a kanadai Allan Memorial Institute-ben végezték a New York-i Albany-ból származó amerikai, Dr. Donald Ewen Cameron vezetése alatt. Cameron a skóciai Glasgow-ban található Royal Mental Hospital-ban kapott kiképzést az eugenikus Sir David Henderson mellett, majd megalapította a Nemzetközi Mentálhigiénés Szövetséget. A kanadai, az amerikai és a világ pszichiátriai társaságai több alkalommal is elnökké választották. Más szavakkal, Cameron egyáltalán nem volt renegát, hanem teljes mértékben élvezte a világ pszichiátriai szervezetének a bizodalmát és jóváhagyását.

A CIA azt akarta, hogy Cameron „mintátlanítsa” az agy tartalmait azért, hogy fogékonnyá tehessék azt az új mintázatokra. David Remnick–nek a Washington Post-ban 1985. július 28-án megjelent cikke ezt mondja:

„A… laboratórium szíve a Grid Room (Hálózati Szoba)… az alanyt egy székhez szíjazzák akarata ellenére, erőszakkal, a feje tele van elektródákkal és energia-átalakítókkal. Minden ellenállásra egy bénító adag nyílméreggel reagálnak. Az alany agyhullámait a közeli várószobába sugározzák, amely tele van hangelemzőkkel, vezetékes hangrögzítővel és összetákolt rádióvevő készülékkel… Az alany elméjének és memóriájának módszeres megsemmisítését vagy „mintátlanítását” túladagolt LSD-vel, 65 napon keresztül egyhuzamban tartó barbiturátos (altató- és fájdalomcsillapító szer) alvással hajtották végre, miközben 75 alkalomból állt a javallott ECT-sokk dózisa. (ECT – elektromos úton görcsbe rándító terápia, hivatalosan elektrosokk). Pszichikus vezetéssel, napi 16 órás rögzített üzenet ismétlésével programozták az üres elmét. A gyenge pácienseket segítségképpen az Allan Memorial-ba utalták, ily módon keléses, erélytelen, teddide-teddoda emberré váltak.”

Anton Chaitkin a „Brit pszichiátria: Az eugenikától az orgyilkosságig” című esszéjében a következőt írja:

„A páciensek a memóriájukat részben vagy egészben elveszítették, s néhányan még a testi funkciójuk és a beszédjük feletti kontrollt is. Legalább egy páciens süllyedt majdnem a vegetáció szintjére; majd Cameron sebészi úton eltávolította az agyában lévő kognitív központokat, miközben életben tartotta. Néhány alanyt reménytelen elmebetegként helyeztek el állandó jelleggel különféle intézményekben.”

A CIA ezeket a horrorokat a „Az emberi ökológiát vizsgáló társaság” fedőnév alatt finanszírozta. Az Allan Institute egyéb támogatója volt a Rockefeller Foundation, a Geschickter Foundation, és a kanadai kormány.

Cameron munkájáról a Wikipedia ezt írja: „Naomi Klein A sokk doktrínája című könyvében azt állítja, hogy Cameron kutatása és az MKULTRA projekthez való hozzájárulása voltaképpen nem az elmekontrollról és az agymosásról szólt, hanem arról, ’hogy kigondoljon egy tudományosan megalapozott rendszert annak céljából, hogy információt nyerjen ki az ’ellenálló forrásokból’. Másként fogalmazva, ez kínzás.’ És Alfred W. McCoytól idézve a könyvében a későbbiekben azt mondja, hogy ’bizarr túlkapásoktól megfosztva, Cameron kísérletei – Donald O. Hebb korábbi áttörésére építve – lefektették a CIA kétlépcsős pszichológiai kínzási módszerének a tudományos alapjait’.”


Ezt a módszert a hírhedt „KUBARK A Kémelhárítási Vallatás Kézikönyve” néven kodifikálták, amit a CIA 1963 júliusában adott ki, majd a Humán Erőforrások Kiaknázásának Gyakorlati Szabályzatában (1983) ezt használták a CIA kiképzésekhez a latin-amerikai országokban egészen 1987-ig. Ezek a kézikönyvek a pszichológiai kínzás módszereit írják le – sokkal hatásosabbak, mint a fizikai kínzások – annak érdekében, hogy információkat szedhessenek ki „az ellenálló forrásokból”.

Egy orwelli rémálom

Ahogy elvárható volna, az elme-irányítók rendelkezésére álló technológiák olyan pontig tágították a horizontot, ahol George Orwell totális ellenőrzésű világa jelenleg szinte „eredetinek” tűnik. Természetesen igaz, hogy az 1984 című könyv 29 évvel ezelőtt játszódik. Azonban, ha egészen az 1970-es évig visszamehetünk, ahol az amerikai kongresszusi képviselő James Scheur képes volt ezt mondani:

„Az orvosi, a katonai-légügyi és az ipari kutatások melléktermékeinek eredményeként most már olyan eszközök és termékek fejlesztése van folyamatban, amelyek alkalmasak az erőszakos csőcselék testi sértés nélküli ellenőrzésére. Képesek vagyunk megnyugtatni, meggátolni, mozgásképtelenné tenni, felzaklatni, sokkolni, felizgatni, elkábítani, émelyíteni, lebénítani, átmenetileg megvakítani, megsüketíteni vagy egyszerűen megrémíteni az önmagukból kivetkőzött személyeket, akiknél a rendőrség szükségesnek látja a kontrollálást és a megfékezést.”

A John Q. közösség ellen felsorakoztatott, titkos betűkkel jelölt eszközök arzenáljából ismert, legrémisztőbb termékek némelyikének rövid tervét, mint például a Neurofonét, Dr. Patrick Flanagan szabadalmaztatta 1968-ban. Ez képes a hangot elektronikus impulzusokká átalakítani, amelyeket műholdak segítségével lehet továbbítani. Amikor személyeket vesznek célba, az impulzus közvetlenül az agyba hatol, ahol a hangok újra összeállnak és azt a benyomást keltik, mintha a fejben lennének, s ezt úgy is érzékelhetjük, mintha Istentől származnának, vagy telepata idegenektől, illetve bármi mástól. Avagy hangok eredhetnek kikapcsolt tévé- és rádiókészülékekből. A szoftveren keresztül, a szerkezet leutánozhatja bárkinek a hangját és bármilyen nyelvre lefordíthatja.

Azt beszélik, hogy a CIA, DIA, NSA és mások Neurofont használnak arra, hogy fenyegetésekkel és propagandával bombázzák a kiszemelt célpontjaikat, vagy hogy olyasvalakit gyötörjenek, akit nem kedvelnek. Mindenki el tudja képzelni a lehetőségeket. Ez magyarázatként szolgálhatna néhány „pszichopata” által elkövetett gyilkosságra, melynek elkövetői azt mondták, hogy Istentől kaptak útmutatásokat, mint például Mark David Chapman, David Berkowitz, vagy Sirhan Sirhan? Ha ők korábban már elferdített személyiségű kiértékelést kaptak és LSD-vel vagy hipnózissal kezelték őket, akkor az ilyen hangok könnyedén felboríthatják az egyensúlyukat és rábeszélhetik őket a gyilkolásra.

Mindannyian hallottunk már a „Gondolatrendőrségről” és nevettünk, mert annyira valószínűtlennek tűnt. Nos, a vicc ránk vonatkozik. Az agy-leolvasó technológia alaposan ki lett fejlesztve. 1974-ben az idegorvos és elektromérnök Lawrence Pinneo-nak a Stanford Kutatóintézettel együtt sikerült összefüggést találni az agyhullámok EEG mintázatai és speciális szavak között. 1994-ben 40 alany agyhullám-mintázatát hivatalosan összekapcsolták két kimondott szóval és egy csendes gondolattal a Missouri Egyetemen. Úgy hiszik, hogy mostanára már az amerikai hírszerző ügynökségek birtokában van egy több mint 60 000 szavas agyhullám-szótár a legelterjedtebb nyelveken.

Az agyhullámok egy mágneses mezőt alkotnak a fej körül (az aurát), minden egyes személynek egy egyedülálló, azonosítható elektromágneses aláírása van, amely a Kirlián-fényképészeten keresztül lehet láthatóvá tenni, s ezeket a mezőket műholdakkal is meg lehet figyelni. Az átültetett üzeneteket azután földi szuperszámítógépekbe táplálják be 20 gigabyte/másodperces sebességgel. A Neurofon-üzeneteket ezután kiválasztott személyekre lehet rásugározni a saját gondolataik alapján. Úgy gondolják, hogy világszerte kb. egy millió embert tartanak megfigyelés alatt rendszeres időközönként. Ahogyan emelkednek ezek a számok – bizonyára fognak –, magukba foglalva a legtöbb művelt és fontos embert a világban, minden bizonnyal úgy fog az Új Világrend is megszületni.


Paul Baird ausztrál író megjegyezte, hogy „senki sem lesz képes az olyan véleménynyilvánításra gondolni, amely az Új Világrend által ránk kényszerített gondolatokkal ellentétesek. Szó szerint semmilyen szellemi tulajdon nem lesz, amit ne lehetne ellopni, sem írás, amit ne lehetne cenzúrázni, semmilyen gondolat, amit ne lehetne elnyomni (a legzsarnokibb/legtámadóbb értelemben)”. Baird azt is kijelenti, hogy az egykori katonai-hírszerzési kiszivárogtatók arról számoltak be, hogy eme technikák által a szavazók ellenőrzésére irányuló kísérletekkel több külföldi országban próbálkoztak. Ennyit a demokráciáról

Más egyéb technikákat is, mint amilyen a mikrohullámú bombázás, amely összezavarja és félrevezeti a harctéri állományt, vagy a mikrochip-beültetések, a némán közvetített, tudatküszöb alatti üzenetek, a pszichiátriai drogokon keresztül széles körben elterjedt népességkontroll, a rendkívül közeli műholdalapú megfigyelés, amely képes a zárt helyiségben lévő dokumentumokat is elolvasni, egészen alaposan kifejlesztettek és be is vetettek a katonai és a hírszerző ügynökségek.

Az ECHELON projekt alatt az NSA megfigyel minden egyes telefonhívást, faxot, e-mailt és komputer adatforgalmat, ami az USA, Kanada és számos más ország területéről áramlik ki és be. A számítógépek kulcsszavakat és mondatokat keresnek. Bárki vagy bármi érdekes felkeltheti az ügynökség alkalmazottjainak a figyelmét, akik megkezdik a megfigyelési műveleteket az NSA és a többi hírszerző ügynökség révén.

Új képességek

A jövő egyik hátborzongató látomásával fejezzük be, amely az Amerikai Légierő Tudományos Tanácsadó Bizottságtól származik. Ez a 21. századra vonatkozó légi és űrbéli hatalomnak az új világi távlatairól szól.

„A 21. század közepe előtt, az idegtudományok területén egy igazi tudásforradalom fog bekövetkezni. El fogunk jutni az emberi agy működésének a világos megértéséig, valamint tudni fogjuk, hogy hogyan ellenőrzi a test valójában a különféle funkciókat, továbbá hogy miként manipulálhatjuk azt (mind pozitív, mind negatív irányba). Lelki szemeinkkel láthatjuk az elektromágneses energiaforrások fejlődését, aminek a kimenő teljesítménye lehet impulzusos, megosztott és fókuszált, amit össze lehet kapcsolni az emberi testtel oly módon, hogy lehetővé tegye az ember számára az akaratlagos izommozgások megakadályozását, az érzelmek ellenőrzését (és ily módon a cselekedetekét is), az álmok keltését, a szuggesztiók átvitelét, a rövid és a hosszú távú memória megzavarását, valamint az élménysorozatok előidézését és kitörölését. Ez kitárhatja az ajtót néhány új képesség kifejlesztése előtt, amelyeket fegyveres konfliktusok, terrorista- és túsz-akciók, és kiképzés során lehet bevetni…”

forrás: New Dawn Magazine, http://www.newdawnmagazine.com. 
Boldognapot.hu - www.boldognapot.hu fordította: Száraz György